Közlemény

Összecsuk
No announcement yet.

BLW - igény szerinti hozzátáplálás, tapasztalatok

Összecsuk
X
 
  •    
  • Szűrő
  • Idő
  • Mutatás
Clear All
new posts

    Sziasztok! Kisfiam 7 hónapos múlt, most kezdjük a hozzátáplálást blw-vel, ma kapott másodszorra párolt répát, a tenyerénél kicsit nagyobb darabot. No ezen elnyammogott egy ideig, majd egyszercsak egy nagyobb darabot tömött a szájába, amiről azt gondoltuk, ki fogja köpni, de egyszercsak egy óriásit nyelt, és egyben lent volt az egész... Ez így oké? Kicsit bizonytalan vagyok, hogy érett-e már a hozzátáplálásra, még nem ül magától, de az érdeklődése megvan az ételek iránt, és úgy látom a kezével is ügyes.

    Comment


      Ha már egyszer lement, akkor ki is fog jönni...talán, ha kicsit keményebb marad a répa, kevesebbet bont le egyszerre, de répa-ügyben nem vagyok otthon, mert annak nálunk nem volt sikere

      Comment


        Hát, ha lement, akkor lement... teljesen megemészteni valószínűleg nem fogja (még később sem), a pelenkából majd visszainteget
        A blw egyik elméleti alapja, hogy a mozgásfejlődés összefügg az emésztőrendszer fejlődésével, tehát ha még nem ül magától, lehet, hogy picit még korai, de ha úgy látod, hogy igényli, megy neki, végülis úgyis ülni fog hamarosan - te látod a legjobban, mi a jó neki.
        Először amúgy is csak csócsálgat, kóstolgat. A nagyobb darab nem annyira emésztés, hanem inkább nyelés szempontból lehet bajos, de nyilván figyelsz rá. Az állagot nehéz répánál eltalálni, hogy még ne tudja szétnyomni, de már ne legyen puha.
        Almát egészben hámozva még ki lehet próbálni, megfogni könnyű, szívogatja, nem nagyon tud belőle darabot harapni, inkább csak reszelgeti a fogával. Most már lassan jön a barack is, az jó gyakorlat, mert csúszik
        B. (5) + L. (3)

        Comment


          Akkor nem sietünk vele. Igazából én is későbbre terveztem, de olyan ütemben nő az érdeklődése miden iránt, hogy az élvezet kedvéért kezdtem kóstoltani. Ma evett egy kis barackot - annyira vicces, ahogy az új ízeknél először egészen fanyalgó arcot vág, aztán meg mintha egy új világ tárulna ki, soha máskor nem látom ezeket az arckifejezéseket. Legközelebbi új ételnél le akarom fotózni.

          Comment


            Úgy elfintorodik az első falatnál,mintha ecetet evett volna,aztán tömi magába
            "Engem ne emeljen a magasba senki,ha nem tud addig tartani,míg tényleg megnövök..." Birtalan Ferenc
            Zsófi-hordozási tanácsadó (hordozo.hu) vagyok Kaposváron és környékén!

            Comment


              zsizsi eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
              Úgy elfintorodik az első falatnál,mintha ecetet evett volna,aztán tömi magába
              Igen, még a víznél is ezt csinálta

              Comment


                Jaj, az első fanyalgások, azok nagyon jók )))
                B. (5) + L. (3)

                Comment


                  Zuzka eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                  Igen, nekünk is pont ezekért jött be.
                  És igen, van, amikor megy a nyafogás, hogy ő csak húst kér, főzeléket nem (de már ovis, és az ottani étkezés ugye... hmmm... nem támogatja a mindenevést), de amúgy a kedvenc levesei a brokkoli-, cukkinikrémleves, imádja a káposztákat, a spenótot, szóval mindent, amivel gyerekeket szoktak riogatni.
                  Zuzka, el sem tudom képzelni, hogy hogy lehet hogy pont ezeket a zöld, turmixolt krémleveseket szereti a fiad, amikor ő aztán ízig-vérig BLW-s, és a darabos ételeket szokta meg babakorában. Vagy lehet hogy épp azért, mert ez más? Rejtély, hiszen a legtöbb gyerek a főzelékre, krémlevesre mondja hogy fúj, olyan mint a hányás (már bocs, én is nagyon szeretem az ilyeneket, nyáron inkább csak azt csinálom, most is spenót lesz a vacsi, mert csak tésztát akar főételnek, meg krumplit, esetleg egy kis paradicsomot..

                  Nálunk babakorától kezdve volt krémleves, spenót, minden ilyen, akkor még nagyon szerette, aztán felturbóztam a brokkoli, cukkini és karfiolkrémelevest levesgyönggyel, reszelt sajttal, de mikor már megtaunlt egyedül enni, ezeket akkor sem ette meg még így sem egyedül. Most is csak pár kanál, aztán etetni kell vagy valamit ígérni. De nekem a lényeg, hogy megegye és minél kisebb legyen az esélye, hogy beteg, vagy felnőtt korában rákos legyen (férjem mindkét szülője az. A brokkoli rákmegelőző. Egészben nem eszi meg csak turmixolva, ha kicsit segítek kanalazni, mesélek. Én megteszem.)
                  Viszont olyan édes volt a fiam, a múltkor, azt mondta: "Én kicsi vagyok és erős. Erős vagyok, mert eszek sok brokkojit, sok káposztát..."

                  Kérdés számomra, hogy meddig teszem még meg, hogy etetem, mert szerintem 3 évesen még nem gáz, de 5 évesen már ő sem fogja hagyni, bár ki tudja. Az unokatesóm ugyanis 7 éves vékony lány, és elfogadja, ha kicsit segítenek neki kanalazni a "nem annyira szeretem, de mégsem teljesen utálom" ételeket.
                  Szilvi, Immánuel Kornél (2011.10.28.),az ennivaló, de huncut kismanó,és Bella Natália (2013.09.17.), a gesztenyeszemű kíváncsi nyuszilány anyukája

                  Comment


                    Az lenne a kérdésem, hogy a BLW, mint fogalom, mennyi idős korig használatos? Ameddig az összes ételt be nem vezetjük szopi/tápszer mellett-tehát pl. másfél éves kor-, vagy élete végéig, mert a kóstolgatásból lesz az önálló evés, ami egy életen át elkíséri?

                    Konkrétabban: egy 2 év körüli gyermek étkezésére is használhatjuk ezt, vagy van olyan fórum ami nagyobb gyerekekről szól?
                    Lányom a kezdetekkor nem szigorú, hanem lightos értelemben vett BLW-s volt, tehát evett ő egyedül szilárdat, de más étkezéseket vagy utána én kiegészítettem még kanállal. Igazából én nem tudtam sohase megállni hogy ne etessem és vészesen sovány.
                    3,7 kilóval született, 1 évesen kellett volna 9 kiló körül lennie, most 22 hónaposan 9, 1 kiló, de reggel kaki után 8,8 kilót mértem! Benéztem párszor a mekkorára nő majd topikba, tudom mások is vannak így, de jó lett volna, ha 2 évesen azért eléri a 10 kilót legalább, hogy legyenek tartalékai-a 9,5 sem hiszem, hogy összejön...
                    A másik,hogy én nem hiszek az "úgyis eszik, ha éhes" nyugtatásban, mert én sem eszek, ha kicsit éhes vagyok!!! ( Csak ha jó a hangulat, nem vagyok nagyon fáradt és nem érdekel a világon semmi sem jobban mint az evés. azaz már kezdek éhen halni, na akkor eszek. A mamamiba és a tanulásba bizony jól bele tudok feledkezni és mikor nagyon kell már pisilni, akkor térek be a mellette lévő konyhába.)

                    Szóval az első falat megy egyedül, mert most az egyedül korszakba léptünk, fél évnyi etetés után. Csak belecsapja a kanalat a levesbe, mire a szájához ér a fele kimegy, aztán kihalássza a krumplit. 4-5 kanál után megunja. Persze az én hibám, hogy mindig énekelek, könyvet mutatok, és ezután átveszem az etetést, és még eszik valamennyit, de ha nem tenném, még ennyi kiló sem lenne, nem aludna az éhségtől két órákat délután, éjszaka még gyakrabban kelne szopizni.
                    Szóval arra vagyok nagyon kíváncsi, hogy van-e olyan BLW-s anyuka, akinek nagyon rossz evő és vékony lánya, esetleg fia van, hogy hogy lépnek azon túl, hogy pár kanál után játszik az étellel? 3 óra nem evés, friss levegőn való játszás után? Mert azt ne mondja senki, hogy 4 kanál leves, meg két kocka krumpli egy fejlődő szervezetnek 3-4 órán keresztül elég!! A gyerek is ha még nem akar annyira játszani, kér állatos kekszet, de persze így nem kap, csak a reggeli kása után, fogmosás előtt, és csak pár szemet, mert édesség ellenes vagyok, inkább én magam csinálok.
                    Szóval rossz evő, kis súlyú gyerekeknél amit látok, hogy a szülő tesz:
                    -édességet ad (mi itt a mamamin más beállítottságúak vagyunk)
                    -megetetik ők maguk, miközben könyvet mutatnak, énekelnek-pl. én
                    De aki BLW-s, az ezt nem teszik. Akkor mit? Kicsi korában persze szívesen ette a párolt répát, brokkoli rózsát, így könnyű a BLW. De egy két évessel BLW, mikor tudja hogy jóval finomabb ételek is vannak, mint a párolt zöldség, és izgalmasabb játszani mint az etetőszékben pazarolni az időt??,

                    Lehet hogy nem ez a topik való erre, de nagyon kíváncsi vagyok a válaszokra. Lehet hogy nem fogok megváltozni, de célom, hogy kicsit kevesebbet kanalazzam..
                    Szilvi, Immánuel Kornél (2011.10.28.),az ennivaló, de huncut kismanó,és Bella Natália (2013.09.17.), a gesztenyeszemű kíváncsi nyuszilány anyukája

                    Comment


                      Szindi, ennek szerintem msár nem a BLW-hez van köze, nekem eszembe se jutna a 3 évesemet etetni. Mert ő eszik magátol, max kicsit veszeledni kell, hogy nem csak sajtot eszünk szalámival.

                      Én nala nem használnám a BLWt, mert ő már régen túl van a hozzátáplálás fogalmán, és már abban a korban van, amikor a hangulat, külső, masik gyerek etele stb erosen befolyasolja, mit eszik meg. Na meg a hiszti faktor stb. Szoval en, a mondom joevo, lanyomnal mar nem tudom ide kotni a blwt.

                      Voltál esetleg a gyerekkel kivizsgáláson? Vervizsgálat, allergia, intolerancia?? Gyerekorvos mit mond? Nekem unokaöcsém ilyen, most 5 eves és ők nagyon belefutottak abba, hogy jaj ccsak egyen valamit, es a gyerek konkretan csak csokit, pudingot, fagyit, chipset es cukros uditot fogyaszt. De ok ezt vhogy nem latjak, vaak azt, hogy nem evett ebdre semmit! Persze, mert elotte betolt egy vattacukrot, fel liter colat meg valami kekszeket... Szoval ezert en 3 eves kortol nem hiszek teljesen az igeny szerintiben.
                      Anna - Lilla (2012/08) és Laurenz (2014/05)

                      Babahordozási tanácsadó

                      Comment


                        Szindi, nálunk mindkét gyerek nagyon jó evő, ezért a rossz evésre érdemben nem tudok mit mondani. Biztosan nagyon nehéz lehet, ha aggódsz, hogy milyen pehelysúlyú és ennie kéne, ezért gondolom a próbáld ki, meddig bírja és ha igazán éhes lesz eszik típusú érvek nem jönnek szóba. Bár, ha amúgy is keveset eszik...
                        Viszont van egy-két gondolatom, amit megosztanék veled, hátha segít. Nem mondom, hogy nálam a bölcsek köve, de ezek jutottak eszembe:
                        Vannak keveset evő és sokat evő gyerekek. Ismerek B. korabeli kisfiút, hasonló mozgásigénnyel, egész nap kertben rohangálva (mi emeleten) kb. a negyedét eszi, mint az én fiam és tökéletesen azonos a súlyuk, magasságuk, fejlettségük. Párom szerint a mi gyerekeink gazdaságtalan üzeműek, mert rengeteg kaját tüntetnek el, míg más ennek a töredékéből is elvan ugyanúgy Ismerek kislányt, akinek a tesója teljesen jó evő, míg ő vékonyka, de tökéletesen egészséges és iszonyatosan kevés falatkát eszik csak. Szóval lehet egy kisétkű, madárcsontú lányod, aki egyszerűen ilyen.

                        A saját viszonyod az evéssel mintaként szolgálhat a gyerekeknek. Amíg van érdekesebb, addig nem eszel, amíg nem rágod a kerítést, nem eszel, pisilni is előbb mész el, minthogy kijuss a konyhába - ahogy írtad. Náluk is lehet ugyanígy, csomó mindent levesznek mintaként, még azt is, ami eszünkbe sem jut. A te életedben, értékrendedben az evés legfőbb funkciója a rákmegelőző brokkoli szervezetbe juttatása (nem akarlak ám bántani, csak az ő oldalukat igyekszem nézni ), akkor náluk miért lenne ez más?
                        Ha akkor van kedved enni, amikor jó a hangulat, akkor lehet, hogy érdemes lenne valami szertartást, rítust kreálni az evés köré, amikor a közösségi esemény fontos, nem maga kalória bevitele, meg a vitaminok. És ez átragadhat a gyerekre is.
                        Lehet, hogy az evés nagyon összekötődött a stresszel nálatok? Annyira érzi rajtad a stresszt az evés miatt, hogy csak szabadulna a helyzetből - azaz gyorsan befejezi.

                        Egy ilyen kicsi gyerek kevés dologgal fejezheti ki az önálló döntési szabadságát. Általában amivel át tudja venni az irányítást az három dolog: alvás, evés, ürítés. Itt megmutathatja, hogy neki is van hatalma, mert ha nem eszik, aggódsz és foglalkozol vele. Viszed a mondókás könyvet, dalolsz, mint a pacsirta, megteszel bármit.

                        Bár tényleg nincs rálátásom a rosszevésre, de abban biztos vagyok, hogy könyvet nem vinnék az asztalhoz. Valahogy ugyanaz az érzésem ezzel kapcsolatban, mint a tévézve evéssel - valami más infó kiüti az agyat, tehát vagy kevés kaja megy be, vagy túl sok, de véletlenül se annyi, amennyi kell. Eltereli a figyelmet arról, ami a valóság.

                        Én a még szopizó kétévesem evését a BLW körébe sorolom, bár nyilván nem úgy, mint kezdettekor. De még mindig meg tudom szoptatni, ha valamiért nincs étvágya, még mindig ismerkedik pár dologgal (pl. nincs emléke a tavalyi gyümölcsökről, zöldségekről, ez új téma minden szezonban egy darabig), még mindig tanulja, hogy pl. a zellerpüré a hús mellé ugyanaz a növény, mint a krémleves, csak máshogy néz ki. Ezt egyébeként még a 3,5 éves is tanulja. Meg azt is, hogy akkor van desszert, ha volt előtte főétel. Az én tapasztalatom az egyébként, hogy az ovi rendesen belemászott ebbe a dologba, egyrészt látja a többi gyerek marhaságait (pl. hatalmas adagban belapátolt ételt szinte rágatlanul lenyelni, dolgokat kipiszkálni), másrészt akármilyen gondosak az óvónők, nyilván nem tudnak lelkére beszélni 15 gyereknek, tehát ha valaki valamit nem eszik, nem fognak vele sokat veszekedni, leves után kapja a főételt, vagy az édességet, ha az van. Meg se tehetik, hogy valamit nem adnak oda, hiszen jár a gyereknek, ki van fizetve.
                        B. (5) + L. (3)

                        Comment


                          Szindi, remélem, nem bántottalak meg, csak nyaralsz valahol

                          Többször eszembe jutott az utóbbi napokban a kérdésed (meddig blw a blw?) és beugrott, hogy ha a magyar fordítást nézzük, akkor ugye igény szerinti hozzátáplálást jelent, angolul a weaning pedig elválasztást, leszoktatást. Tehát addig blw a blw, amíg HOZZÁtáplálunk, azaz szoptatunk és a gyermek eszik mellé, amennyit akar. Ha tehát már nem szoptatsz, nem blw. És szerintem vannak a határesetek: pl. ha már többet eszik, mint szopik, akkor az mennyire hozzátáplálás? A majdnem kétévesem biztosan többet eszik, mint szopik, de azért szopik ő napjában 5-6-szor biztosan hosszabb-rövidebb ideig, nyel is közben sokszor. A kétszer pár percet szopó majd' négyéves táplálkozása hová tartozik nálunk? Mert végülis szopik, de nála a tápláláshoz van még tej is, szerintem nem annyira evés funkcióval.
                          Nyilván ez elméleti kérdés, csak ez jutott eszembe.
                          B. (5) + L. (3)

                          Comment


                            Köszönöm a hozzászólásokat, segítséget!
                            Jaj, Zuzka, dehogyis bántottál meg, aranyos vagy! Csak még 24-én válaszoltam Joyocskának, hogy nem voltunk kivizsgáláson, az orvos szerint sem baj hogy vékonyak, sajnos nekem ez az egészségmániám miatt fontos, és hogy szerintem ez egy játszma a nagyobb gyerek esetében, de valamiért elszállt, megszakad az internet vagy ilyesmi. Azóta nem néztem a topikot, anyósom miatt sem tudtam annyit netezni, szegény most utazott el haza a sugárkezelésre, mert az alternatív gyógymódok itt nem segítettek....

                            Nagyon jó hogy leírtad a gondolataidat, köszi, így kívülről még jobban és máshogy látom legalább én is magam! Végülis igazad van..csak sajnos nálunk már annyira berögződtek a szokások, és tudom hogy változtatni kéne, csak azt nem hogy hogyan induljak el, hogy jó legyen. Még nehezebb lesz akkor, mint gondoltam.
                            Nagyon nehéz nekem, mert egyrészről látom anyósomon, hogy hova vezet a helytelen táplálkozás, sok állati eredetű étel, cukor (bár nála inkább a stressz okozta a rákot), de nem tudok tudomást sem venni róla és ne minden erőmmel azon munkálkodni hogy a gyerekek, ha már hajlamosak rá ezt elkerüljék. Másrészről tudom hogy itt most nem is igazán az ételekről van szó, mert sokszor majdnem mindenre azt mondja a majdnem 4 éves, hogy nem szereti, hanem próbálgatja a határokat, stb.
                            Jól látod, az evés nagyon összekötődött a stresszel nálunk!! Már utálom a közös étkezéseket és kb. előre félek tőle, de pár hónapja még nem volt így, tehát szerintem nem én kezdtem, hanem a sok hiszti és válogatás miatt félek tőlük. Szóval a kisfiam tényleg érzi, de ahelyett hogy szabadulna gyorsan a helyzettől csak ül ott, pedig tudja hogy addig nincs más. Így néha egy reggeli 50-60 percbe is telt (még több mézet és kakakót/karobport akart a kására, pedig volt rajta, és egyikünk se adta fel, de enni mindenképp akart mert éhes volt. ). Ígérhetem hogy ha szépen eszik lesz mese, mellé fekve altatom, uzsira valami finomság, aztán elmegyünk egy szép helyre, de ha nem eszik egyik se, nem használ sajna. A játszótéren meg ezek után más táskájába nyúlt be, hogy pufit lopjon, annyira éhes volt!

                            /Egyébként én hiába vagyok 40(39-41) kiló, sokat tudok zabálni, és ha nem is tűnik úgy, nagyon szeretek enni Csak szerintem nem vagyok azzal egyedül, hogy rossz légkörben, stresszben nem éhes, mert a diáktársaimtól is hallom, hogy szóbeli előtt nekik sincs étvágyuk. A reggeli, ebéd, vacsi környékén még ha éhes is lennék fizikailag, elnyomják azt a gyerekek, a fentiek miatt. Alig várom hogy elaludjanak és végre nyugodt körülmények között ehessek (olyankor én is olvasok)./

                            Igen, tudom hogy a lányom is madárcsontú mint én, és régebben én még kevesebbet ettem, mint most amennyit ő minden erőfeszítésem hatására elfogyaszt, mert sajnos gyerekkoromban én túrórudin, pudingon éltem, hisz azt megettem. Viszont anyaként azért szeretném ha enne, már csak azért is mert mostanában naponta szinte mondogatja a játszótéren, hogy éhes. Szeretünk időnként messzebb menni, és ugye főzeléket, rizst, levest nem viszek magammal csak gyümit, kölesgolyót.

                            Érdekes amit a könyvről írsz. Azt én se akartam hogy tv-re egyenek, de valahogy a könyv nekem szimpatikusabb, mert nem képernyő és beszélgetni lehet közben, személyesebb. A felnőttek is szeretnek társalogni az asztalnál, de egy kicsi baba még nem érti így képek nélkül h. miről van szó, mert csak állítólag három éves kora körül tudja képzeletből felidézni a szavakat. Értem, hogy a könyv eltereli a figyelmet arról, ami a valóság, így nem jó. De mivel jobb mint az édesség vagy nem evés, ezért vetettem be, és tényleg az volt a cél, hogy többet egyen, mint amennyit enne nélküle, de szerintem így sem eszi túl magát, hiszen 3/4 babatányér (az a pici műanyag) fogy el így ebédre 1-kor (a héten másodikat is evett, most örülök), uzsira gyümi 5-kor, aztán 7.30-8-kor van újra főtt étel vagy kenyér, tehát ennyi kell! Csak altatáshoz szopizik egyébként, illetve néha ébredés után.

                            Jó ötlet, hogy szertartást, rítust kreálni az evés köré, imádkozni szoktunk, de mi lehetne még emellett az? Hogy lehet jó hangulatot teremteni éneklés, mondókázás, mesélés nélkül? Vagy a könyv nélkül mesélés nem baj? Csak akkor én nem tudok közben enni. Szóval nem kéne ragaszkodni görcsösen a vitamin bevitelhez, én is próbálom a közösségi eseményre tenni a hangsúlyt, de akkor meg szintén alig tudok enni. Persze van még két eszköz: zene cd-ről és gyertya. így ettünk tegnap mikor férjem is itt volt végre, de ezt különleges alkalmakra tartogatom. Ha minden főétkezésnél, napi háromszor lenne gyertyagyújtás, akkor már elveszíteni azt a jelentőségét, ami a sima hétköznapoktól eddig megkülönböztette.
                            Az is rossz, hogy férjem nem mindig van otthon este, ha igen, fáradt és nappaliban, tv-re eszik. Néha nem bánom, mert nem akarom hogy megkívánják tőle azt amit nem szívesen látnék a gyerekek tányérján....
                            Szóval mit találhatnék akkor ki, hogy jobb legyen és egyedül egyenek?

                            Hosszú lettem, és egyáltalán nem ebbe a topikba illik, bocsánat. Szerintem nyitok egy válogatásosat majd valamikor...
                            Szilvi, Immánuel Kornél (2011.10.28.),az ennivaló, de huncut kismanó,és Bella Natália (2013.09.17.), a gesztenyeszemű kíváncsi nyuszilány anyukája

                            Comment


                              A mi babócánk 7,5 hós és még csak segítséggel tud ülni, teljesen egyedül nem... viszont nagyon érdeklődik már a kaja iránt és a keze is ügyes. Megsértődik, kiabál és odamászik a játszőszőnyegről hozzánk, ha nem ülhet velünk asztalhoz. Kis almát egészben, hámozott uborkát, sárgadinnyét imádja nyalogatni, de még nem eszik: ha egy-egy kicsócsált darabka a szájába kerül, szopogatja, aztán kiköpi. (Egyébként kiváncsiságból pürét is próbáltam, de azt is csak ízlelgeti, aztán kifolyatja a szájából.) Ez vajon azt jelenti, hogy még nincs kész a BLW-re? Ha "nincs kész", és adok neki rágcsálni-nyalogatnivalógat, abból lehet bármi gond? (Azt gondolnám nem, hisz pont arról szól a dolog, hogy ő irányít, és ha még nem akarja, nem nyeli le...?)
                              Másik kérdésem az őszibarackkal kapcsolatos: ti mit csináltatok vele, hogy ne csússzon ki a baba kezéből? Önállóan nem sikerült neki megfogni és láthatóan frusztrálta a dolog, ezért aztán végül én fogtam a barackot, ő pedig ráhajolt és úgy nyalogatta... ez vajon szájbaadásnak számít vagy nem? Meg kell várni, hogy kézzel vegye a szájába?

                              Comment


                                A nagyobbik lanyom barackkal kezdett blw sen en azt csinaltam hogy a barack egyik oldalat levagtam tehat ott lett egy lapos resz. Igy meg tudta fogni es szivogatta mint a cicit
                                Arra kell figyelni hogy ne vagd be egeszen a magig mert a mag korul keseru lehet

                                Comment

                                Mamami portál footer

                                Összecsuk

                                Friss bejegyzések

                                Összecsuk

                                Cikk a mamami portálról

                                Összecsuk

                                szivárvány
                                Betöltés...
                                X