Kötődő nevelés és a hiszti

[vasszűz]

Hát nálunk pont az a helyzet, hogy igenis a férjem a hibás, ugyanis képtelen nemet mondani lányának, mindent megenged neki, körbeugrálja. Ettől persze apa a jófej, nálam meg mindenért ki lehet verni a balhét.

[georgina1]

Hát ez a topikcím...

Az én hisztikirálynőm 3 éves lesz. Biztosítalak felőle, hogy a bölcsibena lányod a legszófogadóbb, legvisszafogottab kislány lesz. Az enyémmel sincs soha senkinek fegyelmezési gondja.
Csak nekem.

Nagyon regényesre sikerült
Ez jó hír, hogy közösségben más lesz

[georgina1]

Hát én csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani a témában. Kb. 1 éves volt Csabi, mikor az első "komolyabb" konfliktusunk volt. Történt ugyanis, hogy cipő nélkül akart lemászni a padról, mikor már erősen hűvös volt. Mikor mondtam neki, hogy nem lehet, akkor magán kívül üvölteni kezdett. Az volt a szerencsém, hogy velem volt a barátnőm, aki egyrészt diszkréten ellenezte, hogy miután megtiltottam neki, hogy lemenjen, mégis engedni akarom, másrészt segített a hisztiző gyerekre rákényszeríteni a cipőjét. Amíg sír, vergődött, folyamatosan próbáltam az EMK-ból ellesett módszerekkel az érzéseit erősíteni, hogy megértem, hogy csalódott, és hogy nem akarja felvenni a cipőt stb. Szóval a végén mégis ráadtuk, és lement a földre. Jó messze elment, majd fokozatosan, körönként közelített (ekkorra már nem sírt), és a végén odajött, és odabújt szorosan. Eszméletlen jó érzés volt. Akkor megfogadtam, hogy én szabom a határokat, ha valamit nem lehet, akkor nem lehet, de az érzéseit respektálom. Persze van, hogy belátom, hogy most túl fáradt, vagy épp cselhez kell folyamodnom, hogy elérjem, amit akarok, mert megmakacsolja magát, de azóta más szemmel nézek erre a dologra. Valahogy tudomásul vettem, hogy joga van hisztizni, nekem meg jogom van kitartani az álláspontom mellett. Ált. elég ritkán csinálja, és ha tényleg komolyan gondolom hamar abbahagyja a vergődést.

ez egy nagyon szimpatikus megközelítés!

[georgina1]

De jokor nyitottatok ezt a topikot! Par honapja elkezdodtek a tenyleges hisztik, es most ott tartunk, h a ferjem egyenesen a kotodo nevelest hibaztatja, szerinte EZERT hisztis, es kulonben is, megmondta, h mar 2 honaposan az volt, es hulyeseg szerinte az eltereles is, mert nem tanulja meg emiatt a hatarokat...lassan a mamami is voros poszto neki, pedig lelkes volt ezugyben, meg hordoz, de most ra komolyan jobban rafer az EMK, mint Fruzsira (bar ez inkabb mehetett volna a duhongobe).
Az "Okosan nevelni"-t mar en is kineztem, kosz az eddigi tippeket!

Réka nagyon rossz lehet hogy a családon belül ilyen fontos kérdésben nem értetek egyet.
Érvelj neki azzal, hogy mutasson olyan gyereket aki ezen nem esik át. Mindegy hogy nevelték, ez az nyíló személyiségével, az okos kis fejével van összefüggésben. Az olyan ismerőseim gyereke is hisztizik, aki nem kötődően nevelte. Itt az a kérdés, hogy hogyan tudjuk a legjobban (a baba és a szülő szempontjából is ) et a helyzetet megoldani.
egyébként azt olvastam valahol, hogy annál intelligensebb a gyerek, minél előbb kezdi a dackorszakot- mert ez azt jelenti, hogy hamar ébred rá a saját lehetőségeire. Az én kis drágám biztos egy zseni lesz

[georgina1]

Beleolvastam az alábbi linkbe, nos, ugy áll a helyzet, hogy van két igazi kis Néróm :-))
nem csoda, egy oroszlán, egy skorpió a felállás
Én szünet nélkül elterelek, és minden játékosságomat bedobom, de sokszor ez sem elég, és elszakad a cérna, na akkor lesz üvöltés, ami persze disterssz hisztihez vezet...na mondjuk az kevés van amugy általában, és abszolut elkülönithetö.
Az oviban nálunk sincs baj, beszokáskor volt hiszti, most már csak ha nem kapja meg a rongyát, akkor akad ki, kell neki még az a biztonság, meg is értem.
Lehetne, hogy ötleteket irunk, ki hogy kezeli a kis nérókat?

Milla is skorpió
Pont ez a problémám, hogy elkezdi "kis néróban", és utána tényleg elkeseredik egy idő után(látszik a sírásán mikor van ez a váltás), ahogy te is írod, akkor már vigasztalgatom, és a vége az, hogy úgy érezheti , használt a hiszti hiszen anya csak velem foglalkozik, rám figyel.
Most épp azt próbálgatom, hogyha úgy érzem hisztiről van szó, és sír, akkor felveszem, megölelem, egyszer elmondom mi miért van, és utána nem vígasztalgatom, nem beszélek hozzá, hanem csinálok valami mást, hogy ne kapcsolja össze a hisztizést a foglalkozással. Hátha- eddig még nincs látható eredmény. majd írok ha van.

[Yoda]

Nálunk a 3 éves a fő hiszti-gombóc. Nagyon korán kezdte, és tudom, hogy nagyon sokáig nem is volt nála néró-hiszti, csak a distressz, tényleg nagy szenvedésnek élte meg, ha nem kapott meg valamit azonnal. Már egy ideje jobb a helyzet, de most egy pár napja bevillantak az emlékek a régebbi hisztikről. Ilyenkor a reggelek a legrosszabbak, úgy ébred, hogy rögtön akar valamit -DE MOSt!!! És ezt fejhangon visítva. Aztán fél perc múlva megint mást, és azt is DE MOST!!! És nekem ébredés után 15 perccel már görcsben van a gyomrom. És ma rádöbbentem, hogy milyen jó, hogy már szinte "csak" a néró hisztik mennek.
Sokáig "jó fej" voltam, türelmes, ment az elterelés, a következetesség, hogy úgy mondtam nemet, hogy sokáig magyaráztam, hogy miért nem, és a hosszas szónoklattól lehiggadt. De amióta Réka megszületett, sokkal nehezebb, nincs annyi idő ezekre a magyarázatokra. Elég töményen kapom a kritikát a családom részéről, hogy azért ilyen, mert nem "szoktattam rendre" már pici korától. A férjemből is néha kibukik egy-egy ilyen indulat, de aztán rájön mindig, hogy ez baromság. Igazából a szüleim nézik nagyon rossz szemmel, hogy így neveljük a gyerekeket. És nagyon rossz, mert el tudnak bizonytalanítani mindig ideig-óráig. És ilyenkor mindig sakál vagyok, mert elhiszem, hogy szarul csináltam, neveletlen a gyerekem, és mi lesz majd az oviban, ahol szigorú szabályok vannak, blablabla. És ilyenkor mindig rosszabbodik a hiszti-helyzet, majd amikor visszatérek a saját módszereimhez, akkor csillapodik.
Szeretnék megint visszatalálni a higgadt, magabiztos önmagamhoz, amikor tudok csak a gyerekekre koncentrálni, a kívülről jövő észosztást kizárva.
Bocs, kicsit hosszú lettem. Mindjárt összeszedem a trükköket, amik nekünk beváltak.

[adrienne]

Aida most 18 hós, már jó ideje "hisztizik"
De ha találunk valami érdekeset akkor a sírást mintha elvágták volna
csak nem mindig találunk
2 hete a piacon kiakart rámolni egy láda földimogyorót, na annál nehéz izgibbet mutatni egy ekkora gyereknek mivel nem engedtem végig csúszta-fetrengte a terepet, mire lecsillapodott és továbbmehettünk...

Off: nyitni kéne egy topikot "Kötődő nevelés és a hisztis apukák" címmel. Mert nálunk most az éjszakai ébredések és sírások vannak az együttalvás stb. számlájára írva
Mondtam is páromnak h én ezt nem bírom, hogy mindketten "hisztiznek" éjjel, bezárom őket egy szobába én meg elmegyek aludni

[georgina1]

írtam a kotodes.hu ra, bemásolom a választ-aminek nagyon örültem:

Kedves Éva,

Igen, a 16 hónaposok bizony már nagyon tudják érvényesíteni az
akaratukat.
Legjobbnak azt látom, ha azokban az esetekben, mikor Ön határozottan
tudja, hogy most valamit lehet-e vagy sem, akkor azt teljesen világosan
és egyértelműen (ugyanakkor természetesen kedves és nyugodt,
határozott) módon hozza ezt a gyermek tudomására, ha sikít, hisztizik
akkor többször elismételve ugyanezt. Ezzel párhuzamosan - csökkentve a
fellépő sírást - próbálja elterelni a figyelmét arról, ami a probléma
forrása, amit épp nem lehet. Ha Ön is bizonytalan azt illetően, hogy
szabad-e azt a valamit a gyermeknek, ezt ő is megérzi, és természetesen
ennek megfelelően viselkedik. Nyugodt, határozott viselkedéssel,
egyértelmű és következetes kommunikációval le lehet csökkenteni a
visítós helyzetek számát.

Az idegenektől való félelem ebben a korban teljesen természetes,
fogadja ezt el, ne erőltesse, hogy barátkozzon ha nem akar,
fogadja el, ha odabújik, ölelgesse meg, semmiképp ne hozza más és
önmaga előtt sem olyan helyzetbe, hogy emiatt a félelme miatt rosszul
érezze magát. Ez természetes reakció az ő korában, és valóban ahogy
írta, ki fogja nőni.

Minden jót kívánok,

Üdv:
Szilvi

Tényleg sokszor van olyan, hogy bizonytalan vagyok egy egy helyzetben , megengedjem -e vagy se.
Beszéltem egy ismerőssel is akinek ez a szakmája és a kötődő nevelést jónak látja, és nem ez a probléma forrása.
Azt mondta, hogy nagyon fontos a gyerekeknek a korlátok(vagy más szóval kapaszkodók) felállítása-ez a biztonságérzetét erősíti. Ebben a korban még nincs értelme büntetésnek, sem a sírni hagyásnak, mert még agyilag nem tart ott hogy ezeket összekapcsolja a cselekedetével.Most még a figyelemelterelés a legjobb, és kifejezetten kiemelte, hogy azt a pontot kell elkapni amikor a distresszes sírás jön elő.
Végül az is szóba került, hogy én magam vagyok bizonytalan abban hogy jó anya vagyok -e , és ez okoz olyan helyzeteket, mikor én se tudom ,megengedjek-e valamit, vagy se, és itt megint csak a fentihez hasonló (kotodes.hu)tanácsok voltak.

Összességében én megnyugodtam abban, hogy jó irányban vagyunk, jót csinálok, csak még a technikát kell csiszolni.
Éjjel mi se alszuk egyfolytában-a szokásos 3-4 ébredés. Úgy hallottam, addig nem is fog ez változni míg van éjjel szopi. Kb 2 éves kor körül lehet elmagyarázni a babának, hogy a cici is alszik éjjel csak az a fontos, hogyha elhatározza az ember, hogy nem ad éjjel cicit, akkor következetesnek kell lenni-nem szerencsés ha többször is nekiugrik az ember a leszoktatásnak, mert megsajnálja a picit.

[kismag]

Aida most 18 hós, már jó ideje "hisztizik"
De ha találunk valami érdekeset akkor a sírást mintha elvágták volna
csak nem mindig találunk
2 hete a piacon kiakart rámolni egy láda földimogyorót, na annál nehéz izgibbet mutatni egy ekkora gyereknek mivel nem engedtem végig csúszta-fetrengte a terepet, mire lecsillapodott és továbbmehettünk...

Off: nyitni kéne egy topikot "Kötődő nevelés és a hisztis apukák" címmel. Mert nálunk most az éjszakai ébredések és sírások vannak az együttalvás stb. számlájára írva
Mondtam is páromnak h én ezt nem bírom, hogy mindketten "hisztiznek" éjjel, bezárom őket egy szobába én meg elmegyek aludni

Nem tudom nálatok mióta alszik köztetek, de nálunk pont 1,5 éves volt amikor "beköltözött" hozzánk és bizony utána még egy jó darabig elég nehéz volt. Ő is szinte hisztirohamokat produkált éjjel, meg vergődött kegyetlenül, nem aludtunk szinte semmit. Lehet, hogy azért mert ő is érezte a stresszt rajtunk, nem tudom, de végül lecsengett, mi is megnyugodtunk és most ugyanolyan jól alszik mint azelőtt csak köztünk.

[angica]

De jó ez a topic

Én a kötődő nevelést nem korlátnélküli és mindent-szabad-a gyermeknek nevelésnek gondolom (pár kötődő nevelést propagáló könyv után) hanem inkább egy válaszkész, a gyerek igényeit (is, és a szülőét is) erősen figyelembe vevő megközelítésnek.
Úgy érzem, nem a gyermek a legfontosabb a családban, hanem ő ugyanannyira fontos mint apa és anya, és én eszerint reagálok sok helyzetben.

Nálunk 17 hós a lány, és szerintem 1 évesen kezdett olykor hisztit produkálni. Először a figyelemelterelés működött, egy ideje már inkább a magyarázat, olykor figyelemeltereléssel kiegészítve
MINDENT megért a kiscsaj, érti a nemet, csak sokszor ugye nem akarja.

Pl. lányka imádja hallgatni a Klasszik rádiót, általában ő kapcsolja be anya segítségével, és evés közben megy a zene. De van ám olyan, h este apa hazajön, együtt vacsi, és éppen beszélgetnénk apával, de ő meg mutogat a rádióra, h kapcsoljuk be
Elmondom neki, most nem szeretnénk apával bekapcsolni a rádiót, mert most egymással beszélgetni szeretnénk. És ahányszor mutogat újra, mindig ugyanezt elmondtam. Azóta már elég 1x is elmondani, megérti
Én azt hiszem, itt kezdődik egy gyermeknél valahol a türelem tanulása is. A saját szintjén.

Nálunk most éppen az anya-kezét-van-amikor-fogni-KELL tanulása zajlik. Városban lakunk, szerencsére vannak a környéken nyugis, autómentes részek, ahol mehet önállóan, de sokszor (keskeny járda, járókelők, kutyák, stb) nem szabad elengedni anya kezét. Ezt még nem érti.
Városban lakó mamamik, ti hogy kezelitek ezt a helyzetet?

[medica79]

Angica! Tök jó, hogy 17 hósan elég 1x elmonani valamit, de készülj fel, hogy ez nem marad így!

Kézfogás: 4 éves nagylányom SOHA nem fogta a kezemet az utcán. (Na jó, most már előfordul néha.) Városban lakunk mi is, soha nem kerültük a forgalmas helyeket, semmi hátrányát nem éreztem annak, hogy önállóan szeret közlekedni. Akár fogod a kezét, akár nem, úgyse bambulhatsz el, mert kiránthatja a kezét egy mozdulattal. Ha nem fogom a kezét, talán jobban rá is vagyok kényszerítve az odafigyelésre. Ellácska más, szerintem ő szorongatni fogja a kezem.

[angica]

Angica! Tök jó, hogy 17 hósan elég 1x elmonani valamit, de készülj fel, hogy ez nem marad így!

Kézfogás: 4 éves nagylányom SOHA nem fogta a kezemet az utcán. (Na jó, most már előfordul néha.) Városban lakunk mi is, soha nem kerültük a forgalmas helyeket, semmi hátrányát nem éreztem annak, hogy önállóan szeret közlekedni. Akár fogod a kezét, akár nem, úgyse bambulhatsz el, mert kiránthatja a kezét egy mozdulattal. Ha nem fogom a kezét, talán jobban rá is vagyok kényszerítve az odafigyelésre. Ellácska más, szerintem ő szorongatni fogja a kezem.

Edit! Nem volt elég egyszer elmondani, azóta sem elég De ha egyszer felfogta, akkor már olykor igen

[kindertojas]

Hozzánk is beköltözött a hisztimanó, elég durván... Ami működik: elterelés, békén hagyás (miért ne ordíthatna a földön fetrengve a járdán ha jól fel van öltözve? Abbahagyja pár perc alatt, ha megkérdezem, kimérgelődted-e magad és igen a válasz, akkor nyert ügy, nyugiban megy tovább, ha nem, megegyezünk, meddig moroghat Ez többnyire működik. De az a kulcs, hogy nyugodt kell maradjak, és itt a hiba: ha fáradtabb vagyok, nem megy...
Kézfogás nálunk viszonylag egyszerűen beült: mikor a lépcsőn kitépte magát a kezemből és beverte a fejét, és berohantunk vele az ügyeletre, megtanulta... ennél azért azt hiszem, kíméletesebb mód is van, de örültem neki, hogy ha már lett egy ronda lila púpja, legalább tanult belőle... Szerintem jobb, ha fogja a kezem...

[dorciporc]

Sziasztok!

Nem tudom, jó topikna írok-e, egyáltalán lehet-e már egy 11 hónapos gyereknél hisztiről beszélni, de nem tudok rá jobb szót, és érdekelnének a tapasztalataitok.
Mit tesztek, ha a gyerek éjjel alvás helyett játszani akar? Mert Áron mostanában ezt csinálja. Felébred éjfélkor, nem kell neki a cici (amin általában vissza szokott aludni), a kiságyában sír, ha ringatom, sír (inkább piros fejjel üvölt, és közben tépi ki magát a karomból), ha magunk közé veszem, felderül az arca, és elkezd a fejünkön mászkálni. Ezt persze nem engedem, visszaviszem a szobájába, ahol sírva fakad, és a folyamat kezdődik előről, mindez órákon keresztül. Végül az a dolog vége, hogy a szobájában van egy nagyon keskeny matrac, arra teszem és melléfekszem, de ez csak akkor működik, ha már végképp kimerült. Azon elalszik velem, de mivel a matrac keskeny, ma is egy óra múlva leesett, persze felébredt, és az egész kezdődött előről.
Elnézést a történet részletes taglalásáért, azért írtam le így, hogy lássátok, mi az, amivel már próbálkoztunk, eredménytelenül. Mit javasoltok hasonló helyzetben?

[Zági]

Kézfogásra nálunk a következő vált be (és 10 hónapos korában kezdett önállóan járni, tehát "agya"még nem volt, mit miért...)

Voltak szabadhelyek, ahol lehetett, ott mondtam is, hogy most nem fogom a kezét, itt a szabadság. és voltak a kötelező kézfogós helyek, tényleg csak a nagyon muszáj helyeken. A kötelezőek egyre csökkentek, erre mindig fel is hívtam a figyelmét, amikor úgy láttam, értelmileg felnőtt a feladathoz, és bízhatok benne.

A bizalom irtó fontos! ha érzi, hogy nem bízol benne, tuti kiugrik az autó elé, de ha érzi, még meg is karja mutatni, hogy ő milyen ügyes.

És ha ellenkezik? Nálunk nagyon egyszerű volt: egyszer nem akarta megfogni a kezemet a kötelező helyen, azonnal vissazfordultam vele, egy figyelmeztetés után. Ez is a szabályok között volt, elég volt egyszer kipróbálnia. Üvöltött, rángatott, ígérgetett, de nem álltam kötélnek: majd legközelebb megmutathatod, most, ahogy megígértem, hazamegyünk.

nagyon sz@r volt, de onnan kezdve soha nem volt probléma.