Közlemény

Összecsuk
No announcement yet.

Ítélkezésmentes hordozás-tegyünk együtt a mamaháborúk ellen!

Összecsuk
Kiemelt topik
X
X
 
  •    
  • Szűrő
  • Idő
  • Mutatás
Clear All
new posts

    #31
    Batyuklán eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
    Az eszközben való hordozás nem elemi igénye a babáknak, a testkontaktus az! Ezt mindig elmondom ilyen esetekben, mert szerintem nagyon nincs jó üzenete annak, ha az előbbit mondjuk (pláne ha tényleg olyan gyereket kaptak a szülők, aki sír a hordozóeszközben).
    A hordozást ugyanúgy tanulnia kell a babáknak, ahogy nekünk a kötésmódokat.
    Pont ezt szerettem volna írni!

    Comment


      #32

      http://divany.hu/poronty/2014/05/30/..._hardcore_arc/
      D. 2013.01.15 és A. 2015.07.02.
      A teli kelyhet szépen üríteni ki, ugyan kinek sikerülne ez? (C.G.J.)

      Comment


        #33
        Reggel óta azon gondolkozom, hova illene ez a diványos írás, mert fel kéne mamamira tenni Én jót röhögtem rajta. (És akkor még az "öltözz a hordozódhoz" mozgalomról nem is beszéltünk )
        Karolin
        Leánykáim Enéh "Tündérmogyoró" Ilona + Luca "Bogyóbaba" Hanna (aki Enéh szerint Hanna, apa szerint Luca https://mamami.hu/forum/images/smilies/18.gif)

        Comment


          #34
          Szerintem is vicces, csak kicsit úgy érzem, hogy most azért benne van a jól mondjunk oda a harde core hordozósoknak is még ha poénfelhőbe is van burkolva, a lényege megint csak a jólmegmondom. Ezeket a típusú cikkeket akkor szeretem, ha felsorolnak két-három sarkított típust.
          Eszter és négy kétlábú meg két négylábú

          Comment


            #35
            Mióta olvastam, azon töröm a fejem, hogy 1) miért nem a modoros blogon jelent meg 2) melyik mamami írhatta? Mi van, ha nem odamondás, hanem egészséges önkritika?
            Krisztina
            4, 6, 8 és egy csecsemő
            Privi helyett: anyatigris pont mamami kukac gmail.com

            Comment


              #36
              bodzaboris eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
              Szerintem is vicces, csak kicsit úgy érzem, hogy most azért benne van a jól mondjunk oda a harde core hordozósoknak is még ha poénfelhőbe is van burkolva, a lényege megint csak a jólmegmondom. Ezeket a típusú cikkeket akkor szeretem, ha felsorolnak két-három sarkított típust.
              Persze görbetükör, de azért sok igazság volt benne, én nagyon jót nevettem így magamon is

              Nem mamami a cikk írója? Azt hittem, mert elég tájékozottnak tűnik egyébként más írások alapján is.
              Ági vagyok, egy kisfiú (2013. 03.) és egy kisleány (2016. 03.) anyukája

              Comment


                #37
                SKAndi eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                De jó topik
                Lenne egy (azt hiszem) nagyon idevágó kérdésem: a 3. babónkat hordozom most (előző kettőt is hordoztam), és most elég sok olyan megjegyzést kapok (túl azon, h de aranyos, de jó ott neki), hogy "ááá, én is próbáltam hordozni, de az én gyerekem utálta és üvöltött benne" Általában nagy dumás vagyok, de erre nem sikerült még egyszer sem érdemben reagálnom. Mit érdemes erre mondani? Természetesen nem akarom Anyukát megbántani, de valahogy elképzelhetetlennek tűnik számomra, h ennyi baba utálja a hordozást. Gyanítom, h olyasmi lehet a háttérben, h anyuka kezdetben bizonytalan kézzel kötött és a gyerek is ezt érezte vagy a használati utasításból tanult kötni, és úgy szerintem bazi nehéz lehet vagy nem sikerült megtalálni a babának megfelelő hordozó eszközt/kötési módot (nem gondoltaam, h van ilyen, de az első néhány hétben Nonó kitartóan üvöltött szövött kendőben, bárhogy kötöttem, de a rugalmast meg a karikást imádta )

                Szóval mit mondjon ilyenkor az ember, h ne bántson/ne oktasson ki. De közben hasznos legyen az info és esetleg az illető anyuka a következő babánál jobban boldoguljon a hordozással!?
                Első gyerek a hátamon nőtt fel,2,5 évesen alig tudtam letenni, pedig már 16. Kiló volt. Képes utmutatobol tanultam kötni, tok szarul,bénán, bizonytalan kézzel, mégis imádta a gyerek az első perctől.
                Második gyulolte, 14 hónapos elmúlt, mire találtam rá megoldást,pedig még Melus is segített az elejétől fogva és rengeteg helyre, orvoshoz,szakemberhez elvittem a gyereket.
                Amúgy teljesen véletlenül lett meg a megoldás, a második csaladallitas egyik nem várt következménye volt,totál másra állítottam.
                Szóval ez nem egy fekete -fehér történet.
                A jó válasz az sztem, de csak ha megkerdeznek, h nem tudod, mert sok dologtól függ. Én meg el szoktam mondani, hol találják a klubot, ha erdeklodoek, hatha jól jön majd a segítség egy következő babánál.
                Utoljára szerkesztette bucur; 2014.06.01., 10:53.
                Kati

                Comment


                  #38
                  bodzaboris eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                  Szerintem is vicces, csak kicsit úgy érzem, hogy most azért benne van a jól mondjunk oda a harde core hordozósoknak is még ha poénfelhőbe is van burkolva, a lényege megint csak a jólmegmondom. Ezeket a típusú cikkeket akkor szeretem, ha felsorolnak két-három sarkított típust.
                  Igen, kellett volna még egy kis humor és pár komolyabban elszállt példa és akkor még én is humorosnak veszem.

                  Comment


                    #39
                    Csiripiszli eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                    Igen, kellett volna még egy kis humor és pár komolyabban elszállt példa és akkor még én is humorosnak veszem.
                    Én így is humorosnak vettem, de ha odamondogató szándék is volt benne, azt is megértem. Jelenlévők (virtuálisak is) mindig kivételek, de vannak, akik néha elvetik a sulykot picit Ha megpróbáljuk kicsit kívülről nézni ezt a dolgot, vicces is, fura is, igazi szubkultúra

                    Comment


                      #40
                      bodzaboris eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                      Hordozási tanácsadók közös nyilatkozata

                      Elhatárolódom attól, hogy anyatársamat a helyes hordozás nevében bárki anyai kompetenciájában megkérdőjelezze, becsmérelje, kioktassa, cselekedetei mögött nemtörődömséget feltételezzen, (döntését) mások csipkelődésének céltáblájává tegye.
                      A babahordozás (vagy nem hordozás) minden család személyes ügye és felelőssége. Ezt tiszteletben tartom és munkámat ennek figyelembevételével végzem.

                      Ez a mi (tanácsadók) nyitógondolatunk, beszélgessünk róla!
                      Ha ez a nyitógondolat egyáltalán felmerült, megfogalmazódott, akkor azt sejtem, hogy volt ennek valamiféle háttere? Vita, beszélgetés, elmélkedés, ami hevessé válhatott, jól érzem?
                      Mert egyébként én meglepődtem, hogy ez nem természetes alapgondolat tanácsadók körében, hogy ezt egyáltalán le kell írni.
                      De persze pozitív dolog mindneképpen, hogy elsimuljanak a kedélyek. Pártolok minden ilyen megmozdulást
                      Judit 3 fiú (9,6,2) anyukája.BelinBolt-egyedi táskák, hátizsákok,hordozóstáskák,dekorációsdolgok.Galéria.BelinBolt/Facebook

                      Comment


                        #41
                        Nagyon jó a téma


                        bodzaboris eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                        Hát nekem háromból kettő utálta a hordozást az elején. Doma még most is. Már odáig jutottam, hogy kipróbáltam barátnőm babakocsiját és gondoltam, veszek egyet, ha abban nem sír. Abban még jobban ordított. Én arra jutottam, hogy vannak gyerekek, akik az első időszakban a hordozást is macerának élik meg, illetve csak kézben szeretnek lenni, az az anyag nem hiányzik oda.
                        Hordozási tanácsadó vagyok, a barátnőm is az és együtt sem találtunk megoldást arra, hogy szeressen hordozódni, remélem, ahogy érik az idegrendszere, úgy fog egyre jobban belejönni, mint a bátyja.
                        Természetesen ez az egyik ok, a másik a bizonytalan hordozás.
                        Batyuklán eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                        Az eszközben való hordozás nem elemi igénye a babáknak, a testkontaktus az! Ezt mindig elmondom ilyen esetekben, mert szerintem nagyon nincs jó üzenete annak, ha az előbbit mondjuk (pláne ha tényleg olyan gyereket kaptak a szülők, aki sír a hordozóeszközben).
                        A hordozást ugyanúgy tanulnia kell a babáknak, ahogy nekünk a kötésmódokat.
                        Ez nagyon megerősít most, köszönöm Az első két gyerekem imádta a hordozást, most a harmadik (ahogy Te fogalmaztál) tanulja
                        Az elején ordított, de annyira, hogy a család is kiakadt, és nem értették, hogy miért erőltetem.
                        Kiderült, hogy a karikást és a rugalmast utálja. Szövött kendővel viszont jók kezdünk lenni. Már nem sír azonnal, és hamar meg is nyugszik, ha kész a kötés, és nagyon hamar bealszik
                        Sosem gondoltam volna, hogy egy baba nem azonnal szereti a hordozást

                        HZsofi13 eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                        Én így is humorosnak vettem, de ha odamondogató szándék is volt benne, azt is megértem. Jelenlévők (virtuálisak is) mindig kivételek, de vannak, akik néha elvetik a sulykot picit Ha megpróbáljuk kicsit kívülről nézni ezt a dolgot, vicces is, fura is, igazi szubkultúra
                        Szerintem is vicces volt, de azért érezni lehetett benne az odamondást.
                        Én nagyon szeretem a hordozást, de azért nem tartom a babakocsizást károsnak. Szerintem sokszor az ember saját érzései (elvárásai) is okozhatnak gondot, nemcsak az, ahogy mások megítélnek minket.
                        Én pl. cikinek érzem hordozós klubba babakocsival menni (pedig néha van ok rá, ha pl. az ember gyermekágyas).
                        Illetve az is érdekes, hogy ha babakocsival vagyok (nagyobb vásárlásnál, ha nem megyünk messzire, kocsizunk, egyébként kendőzünk), és kendős hordozóval találkozom, valahogy rosszul érzem magam. Úgy ÉRZEM, hogy helyteleníti a dolgot, pedig nem is mond semmit, sőt mosolyog.
                        Ezek az odamondások, és ítélkezések szerintem nagyon sokszor a saját bizonytalanságainkból is fakadnak.
                        Csicsi, Gergő (10 , Rebus (8) és Misi (3 éves ) anyukája

                        Comment


                          #42
                          ..............
                          Utoljára szerkesztette filoméla; 2021.07.06., 15:02.
                          Vera, két lány (2008, 2011) anyuja
                          türelemjáték

                          Comment


                            #43
                            Csicsi, annyira jót írtál
                            Nonóm pont a rugalmast szerette és a szövöttet nem volt hajlandó semmilyen kötésben elviselni.
                            A babakocsi pedig érdekes téma. Egyszer már rövidebb ideig használtam, amikor Levivel voltam terhes, Ádi meg még annyira pici volt, hogy nem tudott járni, ha felkötöttem, akkor pedig rögtön szúrt a hasam
                            Utána eladtuk, mert csak porosodott a garázsban. Most viszont 2 hete vettem egyet, mert 3 gyerekem van és a legidősebb 4 éves, így egy hosszabb nap után a kocsiig nem tudunk eljutni, max ha 2-en vagyunk férjemmel Tök jó, mert beépített testvérfellépős, így Levi benne ül, Ádi fellép rá, Nonó pedig rám van kötve. Ez így rendben is van. Viszont néhány napja a nagyok épp játszottak valahol, így üres volt a kocsi, Nonó pedig nyűglődött a kezemben, így beletettem. Picit megdöntöttem, hogy kilásson és édesen elnézelődött. Én meg egyszercsak azon kaptam magam, hogy rosszul érzem magam attól, hogy ott van. Nagyon érdekes volt. Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem odavaló és vissza akartam volna tenni a kendőmbe. Aztán nem tettem, mert pontosan tudom, hogy ordítás lett volna belőle, hiszen tök jól elvolt a kocsiban.
                            Totál kendő sznobnak éreztem magam
                            SK Andi - Ádám (2010.05), Levente (2011.10), Nóra (2014.03)
                            Eladó Pediped cipők, fiú-lány
                            A privim betelt, kotu08 kukac yahoo pont com-ra írj

                            Comment


                              #44
                              Hehe, en mar mentem hordozos klubba babakocsival.

                              Comment


                                #45
                                SKAndi eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                                Csicsi, annyira jót írtál
                                Nonóm pont a rugalmast szerette és a szövöttet nem volt hajlandó semmilyen kötésben elviselni.
                                A babakocsi pedig érdekes téma. Egyszer már rövidebb ideig használtam, amikor Levivel voltam terhes, Ádi meg még annyira pici volt, hogy nem tudott járni, ha felkötöttem, akkor pedig rögtön szúrt a hasam
                                Utána eladtuk, mert csak porosodott a garázsban. Most viszont 2 hete vettem egyet, mert 3 gyerekem van és a legidősebb 4 éves, így egy hosszabb nap után a kocsiig nem tudunk eljutni, max ha 2-en vagyunk férjemmel Tök jó, mert beépített testvérfellépős, így Levi benne ül, Ádi fellép rá, Nonó pedig rám van kötve. Ez így rendben is van. Viszont néhány napja a nagyok épp játszottak valahol, így üres volt a kocsi, Nonó pedig nyűglődött a kezemben, így beletettem. Picit megdöntöttem, hogy kilásson és édesen elnézelődött. Én meg egyszercsak azon kaptam magam, hogy rosszul érzem magam attól, hogy ott van. Nagyon érdekes volt. Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem odavaló és vissza akartam volna tenni a kendőmbe. Aztán nem tettem, mert pontosan tudom, hogy ordítás lett volna belőle, hiszen tök jól elvolt a kocsiban.
                                Totál kendő sznobnak éreztem magam
                                Igen, pont ezekről az érzésekről beszélek
                                Nem kéne, hogy rosszul érezzük magunkat tőle...És akkor gondold el a tanácsadókat, akik segíteni szeretnének, ítélkezés nélkül (ahogy a topik témája is leírja), és nem ők azok, akik ítélkeznek, hanem mi ítéljük el saját magunkat Így aztán elég nehéz segíteni
                                Csicsi, Gergő (10 , Rebus (8) és Misi (3 éves ) anyukája

                                Comment

                                Mamami portál footer

                                Összecsuk

                                Friss bejegyzések

                                Összecsuk

                                Cikk a mamami portálról

                                Összecsuk

                                szivárvány
                                Betöltés...
                                X