Közlemény

Összecsuk
No announcement yet.

3 éves koron túl szoptató

Összecsuk
X
 
  •    
  • Szűrő
  • Idő
  • Mutatás
Clear All
new posts

    #16
    Van fent Fórum menüpont Ha gondolod, szivesen írom neked oda.....

    Iris, igen, ismerem, és teljesen így van. (Mi Szirkamamával egy tőről eredünk, ezt már többször konstatáltuk)
    Csörgő Szülőhangoló

    Comment


      #17
      Ind,
      természetesen felkészítettük, néztünk videókat (kiabálósat is), könyveket, sokat beszélgettünk róla. A világ legtermészetesebb dolgaként kezelte. Nem félt, nem aggódott, ő is tudta, hogy velem is minden rendben van. A gyerekek nem kóros eseményként tekintenek a szülésre, születésre. Nagyon örül, hogy ott lehetett, és csak úgy beszél róla, hogy "amikor Júlia kibújt". Szereti nézni a képeket is. Ha nem akart volna ott lenni, el is mehetett volna, mindenre felkészültünk.
      Ilka

      Comment


        #18
        Szilikon: Szirkamama , na és persze a kis Szirka se semmi

        Megnéztem az oldaladat, látom Koreában is 7 éves korig szoptatnak. (Na, de ez azért nekem is magas ).

        Comment


          #19
          igen, nehezen elképzelhető nekünk.
          Csörgő Szülőhangoló

          Comment


            #20
            Megérkeztem
            Látom, mióta utoljára itt jártam, nagyon föllendült! Majd jövök én is, de már aludnék Nem most teszem föl a kérdéseimet, ki az érzéseimet.

            Szilikon, köszönöm ezt a topikocskát
            Anna, aki Csenge (05.06.11.) és Soma (07.10.25.) anyuja.

            Comment


              #21
              Nem felejtettem el, csak mindig annyi egyéb-topikos info van, h. erre nem marad időm. Most is túl fáradt vagyok hozzá... Legközelebb inkább itt kezdek, és végre leírom, ami foglalkoztat a témában. Remélem, ilyen támogató beszélgetés lesz továbbra is.
              Jó éjt!
              Anna, aki Csenge (05.06.11.) és Soma (07.10.25.) anyuja.

              Comment


                #22
                Döntöttem: nem halogatom tovább! Elvégre ezért (is) vagyok itt .

                Szóval Cs., aki nyáron volt 3éves, egy érzékeny lelkű, szorongó alkatú (vajon kire ütött?...), kezdetektől nagy szopási igénnyel rendelkező, erősen kötődő lányzó. Asszem ezzel mindent elmondtam. A kreativitását úgy tudnám megcsillantani, h. pl. ilyen kifejezéseket alkot: szeretnék szipigatni-szopogatni, meg szipigálni-szopigálni. Én ilyet biztos sosem mondtam neki .

                Mielőtt a negatív érzéseimre kitérek, leszögezem: a szívem mélyén érzem (és tapasztalom), h. még szüksége van rám, és ha nem elégítem ki a közelségigényét, akkor az visszaüt (máshol). Ezt jó pillanataimban vállalni is tudom jó szívvel, csak sokszor híján vagyok a jó pillanatoknak... A közelségigény kielégítése egyébként - a napközbeni szopások kiváltásaként - mesével is elérhető újabban (amikor pl. S. szopik, és ezért akar ő is), ez nagy találmánynak bizonyult részemről, és nem is hittem, h. működni fog! Ebből sejtem, h. nem annyira a szopásra van már szüksége, mint inkább rám, de nem sok eszköze van erre a szopáson kívül - erről én is tehetek. Meg arról is, h. nem kap annyi figyelmet, amennyit igényelne, sőt érdemelne... Ehhez jön a csúcsosodó dackorszak, amivel elég nehezen küzdök meg - ehhez meg nekem csekély az eszköztáram, meg sok a rossz élményem, amit sajnos mégis alkalmazok, jobb híján...

                Mielőtt S. megszületett, már volt, h. napi 2-3 szopás is elég volt, sőt volt, h. el is felejtette egész nap! Aztán újra vissza. Azt hittem, a kórházba belátogatva első dolga lesz, h. kérje, mert alváshoz azért többnyire igényelte. Na, itthon úgy beindult, h. sokszor S-t is túllicitálta (aki meg nem igazán az a sorban álló típus, sokszor én tukmáltam...): ha S. szopik, persze ő is, ha nem, akkor meg azért, h. egyedül uralhassa a terepet. Szilikon a tanúm, h. 1,5-2 óra alatt ki győzött gyakoriságban .

                Nekem elég hullámzó a hozzáállásom. Most tán épp OK, de pár napja nagyon előjött újra, h. a koporsó választja-e majd csak el, v. tényleg az ő szájából hangzik el a végső kijelentés. Egyik este azt mondta, a játszós szobában szeretne aludni a kedvenc játékai (felsorolta) társaságában, szopni sem fog, mert már nagylány, és a nagylányok már nem szopnak (ilyeneket én - is - mondok neki végső elkeseredésemben, mmint, h. ki mindenki nem szopik az ő korában... - azért ugye nem tiltotok ki innen? ). Férjem átcipelte az ágyát, h. mégse a szőnyegen (eredetileg "matracon" akart, gondolom azért, mert az ovisokról tudja ezt mesékből - Anna és Peti, Bogyó és Babóca -, abban az oviban uis, ahova ő járt 1 hétig, ágyak voltak - többek közt a szopás miatt hagytuk abba az ovit: éreztem, h. még nem tartunk ott a leválásban, h. erőltetni kéne...). Aztán mikor mondtam, h. jön a mese (ami után szopni szokott), kérdezte, szophat-e. Mondtam, persze (nem emlékeztettem arra, amit mondott). Aztán mikor vége volt, mondtam, h. mehetünk a játszósba. Erre már kissé görbülő szájjal: "és azt fogom álmodni, h. te is ott vagy?" Kérdeztem, ott maradjak-e, míg elalszik, persze a következő mondat az volt már teljesen görbülő szájjal (édesem!), h. inkább itt szeretne maradni - sejthető volt. Mondtam, természetesen!, és persze hangsúlyoztam, h. bátor volt, h. ott akart, és nem baj, h. itt fog, ez is nagy dolog. Odabújt, szopott még egy kiadósat, és megnyugodva elaludt. Ma egyébként szintén saját elhatározásból a saját ágyában(!) aludt el, ami a közös hálónkban van, persze úgy, h. melléfeküdtem, és szopás közben aludt el, ahogy a nagy ágyban szokott többnyire - ha csak én nem unom meg, mert elalszom, és már kényelmetlen a póz fenntartása... Volt idő, mikor még Somát vártam, és már jó ideje átaludta az éjszakát, h. abban aludt, csak aztán jött az öccse, majd költöztünk - ennyi pont elég volt, h. érzelmileg megzavarodjon, de már a költözésnek is lassan 1 éve... Ebből azt érzékelem, h. foglalkoztatja a leválás, de még szüksége van rá(m). Azt is tudom, h. ez elsősorban az én figyelmemről szól, amiből - tény - mostanában sajnos elég kevés jut neki. De az is igaz, h. elég pucéron látnia, de még pucéron sem kell lennem: rám néz, és a szopás jut eszébe. Néha páncélt húznék legszívesebben...

                Ami igazából zavar: ha közel jön hozzám, a keze egyből bevándorol a pólómba/blúzomba/ingembe/pulcsimba (mikor mi van épp rajtam), ettől persze egy csomó ruhadb-om már kinyúlt a nyakánál ; meg persze társaságban már nagyon kellemetlen nekem. Ilyenkor fogom, és kiveszem, de van, h. indulatosabban reagálok. Egyszerűen már sok így bő 3 év után . Abban már megállapodtunk, h. szopás csak otthon van (meg persze ha sokáig vagyunk vhol, leginkább családi közegben, és beleesik az alvásidő, és természetesen a mamami klubban ), de mikor az utcán közli, h. szeretne szopni, mintha csak azt mondaná, de szép az a falevél, akkor majd' elsüllyedek, nem merek senkire nézni... Mostanában egy társaságban anyák arról beszéltek, h. 5 éves gy. szopása már az anyáról szól, azt gondoltam, jobb, ha meg sem szólalok, pedig tudom, h. NEM így van. Nem szeretném azoknak az embereknek az ellenszenvét kiváltani, mert kedvelem őket, de vhol fáj, h. olyanról van negatív véleményük - és így rólam is -, amiről mit sem tudnak. Én már leválnék, boldogan elengedném, de erőszakkal nem szeretném. Az oviban is azt mondták az ó.n-k, h. nekem kell leválni. Mondtam, részemről kész a dolog, de azt ők nyilván nehezen értik meg, h. Cs-t nem fogom erőszakkal leválasztani, ha ő nem kész rá (és nem kényszerülök rá), és ez nem a beléjük vetett bizalmam hiánya. Egyszerűen túl elevenek az élményeim - ezt tudják -: nagyon utáltam az ovit , és nem akartam ott lenni, hanem persze anyuval, így tudom, mit él át Cs. (még ha csak fél napot is volt) - főleg, h. én itthon vagyok a tesójával (anyu dolgozni volt, én egész nap voltam oviban rögtön, 4,5 évesen...). Persze azt elhallgattam az óvónők előtt, h. még szopik (lehet, h. sejtették, v. Cs. "elszólta magát" azon az 1-2 napon, mikor nem voltam ott folyamatosan). Igazából a szobatisztaság is elég friss volt ahhoz, h. ne legyen stabil. Van, aki szopó gyerekkel ment oviba? Megmondtátok? Ha igen, hogy reagáltak?

                A másik, ami nehéz szoptatáskor, az az érintés. Egy közel 3,5 éves már nem olyan db-os mozgásokkal próbálja ingerelni a mellet, hanem inkább egy felnőttéhez hasonlít. Nekem ez olyan rossz érzés: mindig a szexre asszociálok róla (azokat az érintéseket juttatja eszembe), és ettől persze lelkiismeret-furdalásom van. Vannak érintések, amiktől kifejezetten dühös leszek - ez még rosszabb érzés... Tudom, h. ezzel benne keltek lelkiismeret-furdalást, de egyszerűen annyira zavar, h. nem tudok uralkodni magamon. Nektek nem volt ilyen?

                Bocsánat, ha túl őszinte voltam, de tapasztalatom szerint itt ez nem megengedhetetlen .
                Nagyon kíváncsi vagyok a tapasztalataitokra... mmint nem az őszinteség, hanem a szoptatás terén!!!
                Anna, aki Csenge (05.06.11.) és Soma (07.10.25.) anyuja.

                Comment


                  #23
                  Cseso, én köszönöm, hogy ilyen őszinte voltál. Sokmindent akár én is írhattam volna. Pl. ezt szóról-szóra:
                  A másik, ami nehéz szoptatáskor, az az érintés. Egy közel 3,5 éves már nem olyan db-os mozgásokkal próbálja ingerelni a mellet, hanem inkább egy felnőttéhez hasonlít. Nekem ez olyan rossz érzés: mindig a szexre asszociálok róla (azokat az érintéseket juttatja eszembe), és ettől persze lelkiismeret-furdalásom van. Vannak érintések, amiktől kifejezetten dühös leszek - ez még rosszabb érzés... Tudom, h. ezzel benne keltek lelkiismeret-furdalást, de egyszerűen annyira zavar, h. nem tudok uralkodni magamon. Nektek nem volt ilyen?
                  Velem is ez történik.

                  Comment


                    #24
                    Iris eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                    Cseso, én köszönöm, hogy ilyen őszinte voltál. Sokmindent akár én is írhattam volna. Pl. ezt szóról-szóra:

                    Velem is ez történik.
                    Köszönöm
                    Láttam, h. te is ébren voltál még (V. már - nem tudtam). Most már én is befejezem...
                    Anna, aki Csenge (05.06.11.) és Soma (07.10.25.) anyuja.

                    Comment


                      #25
                      Egy csomó mindent én is írhattam volna.

                      Ami igazából zavar: ha közel jön hozzám, a keze egyből bevándorol a pólómba/blúzomba/ingembe/pulcsimba
                      Nemcsak velem, hanem a nagymamával is csinálta. Néha zavart, de arra jutottam olyan ez neki mint más gyereknek a vigasztaló párna, rongybarab stb. Ezt választottul. Szerintem sokkal rosszabb lenne, ha a cumihoz kötődne így, vagy sírna a vigasztalanságtól, mert nincs eszköze.

                      Egyszerűen már sok így bő 3 év után
                      Én is érzem ezt sokszor, a 7. évben vagyok. De azt is tudom, hogy Júlia nem fog 4-5 éves koráig szopizni. Ő más, mint a testvére.

                      Mostanában egy társaságban anyák arról beszéltek, h. 5 éves gy. szopása már az anyáról szól,
                      Ezt csak az tudhatja, aki benne van. Ha te őszintén azt tudod mondani, hogy a lelked mélyén érzed, hogy kellesz neki, neked már elég volt, nyugodtan meg is mondhatod. Nem kell azt mondani, hogy te ezt csinálod, csak pl annyit, hogy jobb efölött nem ítélkezni, az az anya biztosan tudja, mit akar a gyermeke, ő a legkompetensebb ennek megítélésében.

                      Vannak érintések, amiktől kifejezetten dühös leszek - ez még rosszabb érzés... Tudom, h. ezzel benne keltek lelkiismeret-furdalást, de egyszerűen annyira zavar, h. nem tudok uralkodni magamon. Nektek nem volt ilyen?
                      Vannak ilyenek, amikor a másik cicit akarja piszkálni. Ideges vagyok tőle, de nem szólok, csak egyértelmű mozdulattal elveszem a kezét. Ennek ellenére nagyon sokszor csinálja, de tudom, hogy nem leszek előbbre, ha verbálisan is szólok. Persze nem megy mindig, nehogy azt hidd, szentből vagyok, de azon igyekszem, hogy ne legyek indulatos. Előbb utóbb (lehet, hogy utóbb) elhagyja, ha következetes vagy.

                      Mi is szopizva mentünk oviba, tudták, nem nagyon szerették, de nem volt vészes, Nem beszéltünk róla.
                      Amit te nem szeretnél, ne tedd, ő már elég nagy ahhoz, hogy ezt el kell fogadnia. Fogalmazd meg magadnak a határokat, aztán amennyit lehet, tartsd be. Szerintem menni fog, eddig is jól csináltad, legalábbis abból, amit írtál ezt gondolom. Hallgass a szívedre.

                      Köszönöm, hogy ilyen őszinte voltál, én is megerősödtem, hogy nem vagyunk egyedül.
                      Ilka

                      Comment


                        #26
                        Cseso!

                        De jó, hogy mondtad a klubban ezt a topikot (egyszer régen, amikor megnyílt betévedtem, de azóta nem). Ha olvastam volna, jól megölelgettelek volna ott élőben, nem csak így virtuálisan.
                        Mintha néha az én számból vetted volna ki a szót: pl. mennyire nagy szüksége van egyes kisgyerekeknek a szoptatásra (egyes elsőszülött "nagylányoknak"); hogy ezen belül azért néha a figyelemre vágynak inkább, és hogy erre milyen fontos lenne odafigyelni, észrevenni, reagálni; hogy mennyire más nagyot szoptatni, és hogy mennyire fura néha az érintésük (én is olyankor, amikor zavarónak érzem a símogatását, akkor határozottan elveszem a kezét, és mondom, hogy nem); és hogy sajnos micsoda eszeveszett csodabogaraknak számítunk mi itt a XXI. század eleji Magyarországon.

                        ui. de jó, hogy itt nincs meg az azonnali, megtoroló jellegű, romboló hozzászólás
                        Andi
                        Anna (2005.12.21.), Zsigmond(2008.01.05.)

                        Comment


                          #27

                          Majd legközelebb élőben is
                          Anna, aki Csenge (05.06.11.) és Soma (07.10.25.) anyuja.

                          Comment


                            #28
                            Iris, Ilka, Andi - nagyon köszönöm! Asszem ez a lényege ennek a topiknak: a nem-vagyok-egyedül érzés erősítése, meg a ne-add-fel,-mi-sem-tesszük... Azt hiszem, ebből van szükségem a legtöbbre...
                            Nem vágyom babérokra, nem akarok híres lenni, h. lám-lám, még mindig szoptatok, de tudom, h. a mai világban ez a hozzáállás, h. ez rólunk szól, pedig dehogy! Kár, h. nem látnak belénk... v. inkább jó?

                            Szerencsére a tágabb családom egy kukkot sem szól, így nem tudom, mit gondolnak
                            Anna, aki Csenge (05.06.11.) és Soma (07.10.25.) anyuja.

                            Comment


                              #29
                              Cseso, mikor elolvastam amit írtál pontosan ez volt ami nagyon jól esett, az a "nem vagyok egyedül" érzés.
                              Sőt, elindított bennem néhány mély dolgot az írásod, sokat gondolkodom ezeken a dolgokon azóta.
                              És ma miután írtam a tandemes topicba tudatosult bennem, hogy a mostani pozició amiben szoptatok miért is zavar, olyan mintha ágyhoz lennék kötve, meg lennék béklyózva. És nekem ezekkel a kérdésekkel van dolgom !! Vagyis, hogy érthetőbb legyen: mi az ami leköt, ami korlátoz? hogy állok a szabadság kérdésével stb., rengeteg önoismereti munka van már mögötte, de úgy látszik nem elég... Nem véletlenül tették fel nekem évekkel ezelőtt a következő kérdést: mi a te börtönöd?
                              Na, de nem akarlak untatni, meg lehet, hogy másoknak nem érthető a dolog.

                              Comment


                                #30
                                Iris, még néhány topikba magánozgassunk Én nagyon értelek! Kár, h. olyan messze vagy... Mögöttem sok év kemény önismeret van, de ha egyszer belekezdesz, újabb kérdésekre bukkansz. Talán ez benne a jó. Tudod: mint a gömb: minél többet tudok (gömb felülete), annál több dologról kiderül, h. nem tudom (amivel a gömb találkozik)... (Tán a Szalonna nevű okos ember mondta...)
                                Asszem hamarost nyugovóra kéne térnem...
                                Anna, aki Csenge (05.06.11.) és Soma (07.10.25.) anyuja.

                                Comment

                                Mamami portál footer

                                Összecsuk

                                Friss bejegyzések

                                Összecsuk

                                Cikk a mamami portálról

                                Összecsuk

                                szivárvány
                                Betöltés...
                                X