Kötődő nevelés és a hiszti

[K. Viktória]

Amúgy olvastam egy csomó előző hozzászólást és nagyon jók vannak, de jól jönne most pár hasonló sztori, megoldási javaslat...

[rau]

Sokszor nálunk is nehéz a tevékenység váltások. Meg persze a kézmosás nagy mumus.
Nálunk azért beválik, hogy előre mondjuk mi lesz. Mármint kb. fél órával a történés előtt el kell kezdeni mondani neki. Sokszor. Meg mi többször visszakérdezünk, hogy ő mondjon időt (egyelőre 1, 2, 5 egységnyi időt ismer, ami szerinte perc, de lényegében nem az )), hogy mikor tudja befejezni. Nem mondom, hogy mindig siker, de sokszor segít.
A kézmosásra még nem jöttük rá jó megoldásra. Az sokszor veszekedés, fenyegetéssel megy csak. Pedig aztán izgatottan figyeli, mennyi kosz jön le a kezéreől. És a bölcsiben gond nélkül egyedül most egyébként kezet. Néha az segít, hogy ne a fürdőben, hanem a konyhában moshat, de ez persze csak felszíni megoldás.

[Tomianyu]

Judit, lehet kapni ilyen ledes színesen világítós csapokat, az nem csigázná fel, szerintem nem egy nagy összeg, bár még sosem néztem.

[rau]

A zuhanyon már olyan van szeretik egyébként. De az sem csigázza fel annyira, hogy kézmosás legyen. Jelenleg legtöbbször csak az jön be (sajnos), hogy ha nem mossa meg, akkor nem vacsizhat addig vagy este összebújáskor nem foghatja meg a cicimet (mert azzal alszik el amúgy, amióta leszokott róla...). S bár tudom, hogy nem jó ez így, de sokszor nem megy máshogy...

[kotta]

Nálunk sarazás után van durva kosz a körmük alatt, ami zuhanyzás közben nem tisztul ki. De múltkor észrevettem hogy kis vízben pacsálás kézzel, vagy mosogatás szuperül kihozza. Ma is "mosogattak". Meg mást is de arról nem nyilatkozom, csak erős idegzetűeknek való

[Coffie]

http://hvg.hu/kultura/20150519_oruln...tizik_a_gyerek

[Tomianyu]

Sziasztok! Korosztályos topikba már írtam, de az nagyon régen kihalt, bemásolom ide is, hátha hamarabb kapok ötletet.
Tomim 3 és fél éves ovis, szereti, állítólag nagyon jól viselkedik, azt mondják mintagyerek az oviban, DE. Otthon kiereszti szerintem azt a gőzt, amit az oviban visszafog. Ha otthon van csak veszekszünk vele, imádja a hugát, de próbaképp néha elveri, tegnap épp egy bottal fejbe vágta, csak mert ki akarta próbálni... Az általános ellenkezés nyilván nem ügy, nem is az bosszant, hanem azok a dolgai, mikor a kicsire rászólok valamiért és Ő odamegy és csakazértis azt csinálja. Pl. Szandra ugrál az ágyon, elmondom, 10x, 100x, hogy ne csinálja, majd felhúzom magam és átviszem a másik szobába, hogy eltereljem a figyelmét. Amint visszamegyek, Tomi felmászik az ágyra és ugrálni kezd, nem suttyomban addig, míg nem látom, hanem ha már ott vagyok és tudja, hogy le fogom szidni. Nem nagy dolgok vannak, hanem egész nap folyamatosan hasonló esetek. Olyan, mintha szándékosan provokálná, élvezné az itthoni feszültséget. El is mondja, azért csinálja, mert szeretne rosszalkodni, szeretné, ha mérgesek lennénk. Aztán persze jön a szánom-bánom. Nem jellemző, hogy bántanánk, előfordult már, de nem általános és nagyon próbálunk rá figyelni, hogy a hirtelen jött dühöt ne úgy vezessük le. Büntifalnál gondolkodás van, aztán bocsánatot kell kérnie, pusziváltás.. Komolyabb eseteknél van, hogy bizonyos játékot elrakunk. Ez soha nem a kedvenc plüss állat, inkább olyan, amivel szeret játszani, de nem létszükséglet nála. Tudom, hogy ezek nem a legjobb megoldások, de eszköztelen vagyok az egész napos dilijeivel szemben. Ha pedig véletlen sikerül olyat mondani, amit magára vesz, akkor jön a toporgás, ordítás, asztal alá bújás, meg a "soha többé nem játszom veled" "nem is vagyok a barátod" ovis frázis. Szoktam neki mondani, hogy akármennyire is haragszom én azért szeretem és olyat ne mondjon, hogy nem a barátom, mert azzal megbánt, talán erre mostanában jobban figyel is.

[Judita]

Ahogy olvastalak, az jutott eszembe, hogy nálunk a következő tesó születése előtti kb. 2 hónap mindkétszer nehéz volt. Megzakkant(ak). Jön a változás, ott leng a levegőben, mindenki arról beszél, de nem tudni mi is lesz. Az, hogy már egyszer volt ilyen, az nem számít ilyen szempontból: rég volt, más volt.
Aztán meg nem tudom, mennyit van az oviban, de simán csökkenthető az oviban töltött idő, ha neki az sok(k). Lehet, hogy ez most számodra ijesztő, kérdés amennyivel nehezebb, hogy otthon van, nem lesz-e jobban kezelhető amúgy. Szóval én figyelni szoktam a gyereket, és ha úgy érzem sok neki, akkor van vmi ürügy (kicsit folyik az orra, ide megyünk, ez van, stb.) amivel többet van otthon. És hát csak vele töltött idő.

[Tomianyu]

Judit, köszi a tanácsot.
Nekem is eszembe jutott, hogy már a tesó születése "zavarja". Érdekes, mert amúgy meg várja, készül rá, sokat beszél róla.
Amit írtál, azt kipróbáljuk, épp most jön a tavaszi szünet, ez pont kapóra jön, utána is meg tudom csinálni, hogy kevesebbet viszem. Bár szereti az ovit, jól érzi magát, sok barátja van, sokat beszél róla.
De tuti, hogy valami ilyesmi van a háttérben, hogy elhanyagolva érzi magát. Most többet szeretgetjük, több időt próbálok vele csak kettesben tölteni, remélem lesz pozitív hozadéka.

[jogamom]

Sziasztok!
Sok jó dolog van itt arról, hogyan viselkedjünk, ha kitör a kisgyereken a önállóság és ellenállásba ütközünk.
Én az utóbbi idôben preventív próbáltam lenne a kétéves lányommal, amivel lehet "adtam alá a lovat". De más módszer csak ritkán mûködik, hogy jól jöjjünk ki a szituációból.
Például, amikor tehetem hagyom hogy döntsön. Ha nem akar épp felvenni nadrágot, ha nincs hideg otthon, akkor lehet alsònemûbe. Ha nem akar beleülni a babakocsiba, akkor jöhet gyalog.
A babakocsiba ülés a legkritikusabb mert van hogy haladnunk kell. Mivel legtöbbször nem muszáj hogy beleüljön, csak felajánlom neki, mert akkor épp ráérek, ïgy a másik alkalommal nyilván nem érti miért muszáj neki. Sokszor azzal csábítom el, hogy felajánlom, hogy hallgathat zenét a telefonomon. Akkor van gond ha már ez sem mûködik mert mondjuk túl nyûgös és egy idô után minden baj.
Szóval ez, hogy a határozott felszólításomra is ellenáll, lehet a megengedô elôzmények következménye?
Tényleg nem akarok olyan szituációt ahol a nagy dacban önfejûen kimegy az útra pl. , ettôl nagyon félek mert nagy pocakkal nem vagyok elég fürge hogy megfogjam.

[Earanyi]

Nálunk a kicsi még csak most múlt 3. Olyan makacs, dacos, hisztis, hogy csak na. a fordított pszichológia tökéletesen működik. Az a lényeg, hogy nemet mondhasson. nálunk nincsenek nem kritikus területek. Bárhol, bármikor, bármin kitörhet a hiszti. Most még vicces, mert irtó cuki, de muszáj valahogy "keménykedni", ellenállni. A szép szó, azaz hogy elmagyarázom, időt adok neki, sajnos nagyon nem működik. Viszont cserébe okos. Valszeg ezek a határfeszegetések pontosan ezt fejleszti. Tuti, hogy foglalkozunk vele, mert muszáj, tuti, hogy kap magyarázatot stb...

[rau]

Szerintem a határszabás mindig nehéz velük és mindig lesz ellenállás. Nálunk most makacskodik nagyon sokat a középső. A nagy is ellenkezik sokat, és néha már az is baj, ha a középső ránéz, aki ezt ki is használja. A kicsi meg hát 1 évesen, mindent tesztel. Mi nagyon elfáradtunk a karantén alatt, így többnyire erőből oldjuk meg a makacskodást. Amikor van energiánk, akkor van választási lehetőségük és van egyezkedés. Mondjuk beszélhet még a nagypapával, ha időben lezuhanyzik, mert csak akkor jut rá idő lefekvés előtt. Ez többnyire beválik, de kell, hogy ők se legyenek hulla fáradtak. A veszélyes dolgoknál pedig nincs választás, bár ott is bepróbálkoznak. Pl. kiköti magát a gyerekülésből, ilyenkor megállok, ha lehet és nem megyünk tovább.
És szerintem készülj arra is, hogy ez a pici megszületése után kicsit rosszabb lesz várhatóan. Nálunk a naggyal 1 órát ültem lent a kocsi mellett, amikor hazahoztuk a középsőt, mert nem értette meg, hogy nem tudom friss sebbel felemelni és felhozni, ahogy korábban szoktam....
De kitartás mindenkinek!

[Earanyi]

Hát nehéz lesz az biztos. amikor a picit öltöztetjük, "extrán" foglalkozunk vele, etetjük stb, akkor a nagyok hiányt éreznek és mindennel, de mindennel próbálkoznak. Nagyon nagy türelem és humorérzék kell. Nagyon. Volt, hogy az oviból nem tudtunk elindulni, mert arrogánsan követelte a nagy, hogy öltöztessem fel. Fogtam magam, levettem a kabátot, levetkőztettem a másik kettőt, és közöltem vele, hogy addig el nem indulunk innen, amíg fel nem öltözik. Már tökre vörös volt a feje annyira dühös lett. Az óvónő jött és szólt, hogy ez igen, milyen türelmes vagyok. Mondtam, hogy nem, belül üvöltök, mint atom. De valóban, vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet mindezt kivitelezni. Tipikus a vásárlás, vendégségben stb. Ilyenkor elmondom ott a helyszínen, hogy nagyon mérges és csalódott vagyok, és, hogy számítson arra, hogy amint hazaértünk ezt megbeszéljük, illetve büntire is. Csak, hogy nehogy azt higgye, hogy bizonyos szitukat kihasználhat, mert úgy sem csinálhatok semmit sem. A nagylányom még 5 évesen közölte velem, hogy szereti, ha összeveszek a szüleimmel, mert akkor a nagyszüléknél utána azt csinálhat amit csak akar. Kvázi direkt összeveszített a szüleimmel, mert tudta, hogy akkor én félrevonulok, és övé a terep. Egyszer össze is veszem majd egy hónapra a szüleimmel, aztán tisztáztam velük, hogy hányadán is állunk a kis unokával. Hogy hogyan is kezeljék az ilyen szitukat, mert manipulál. Nem Ő tehet róla, hanem mi, mert mi kezeltük így a helyzetet, ő csak okos, és kihasználjaa szitut. Szóval naaaaaagy levegő, jóóóóóó nagy adag humorérzék.
Olyan nekem is volt, hogy viszonylag friss császárral akarta, nagy, majd később a középső, hogy vegyem fel. Ha ez az utcán történt, akkor elmagyaráztam, hogy nem tudom, ha tovább folytatta, akkor a copfjánál fogva mentünk tovább. Aztán egy kis idő után megálltunk és megkérdeztem, hogy így akar e hazáig menni, vagy jön mellettem kézen fogva. válasszon, mert tutira továbbmegyünk, vagy így, vagy úgy. Volt olyan is, amikor valamelyik mondta, hogy fáj a lába, mert kidörzsölte a cipő a sarkánál. Ilyenkor persze felveszem, vagy nyáron mezízlábazást engedélyezek. A biztonsági övből való kibújás is volt már nem egyszer. Mi is úgy kezeltük le a szitut, hogy félreálltunk addig amíg vissza nem bújt. Se kiabálás, se idegeskedés. Elmagyaráztuk, hogy ez miért butaság, aztán csak vártunk.

[Earanyi]

ami még eszembe jutott, hogy iszonyat sokat segít, ha az ember szán külön-külön is időt a gyerekekre. Amikor külön bandázok a lányokkal, akkor olyan jókat tudok velük beszélgetni. Kb mindent meg lehet ilyenkor velük beszélni. Annyira hálásak az ilyen, együtt töltött időért. De ez is csak akkor működik, ha elmegyünk itthonról. Út közben nagyokat beszélgetünk mindenről, meg mindenről. Nincs tabu téma. Imádom ezeket a pillanatokat.
Szervezést igényel az biztos, de nagyon megéri!

[babamosoly]

Na mi most pont belefutottunk egy hisztis időszakba, 4 éves leányzó, mindenen.... ha van sapka, ha nincs. Az előzőekből azt tanultam, hogy a határszabás fontos, és ahogy a nagyfiam osztálytanítója is mondta nekem: HIDD EL A HATÁROK, KORLÁTOK NEKIK TÁMASZT IS JELENTENEK!

Ez nekem nagyon sokat adott, ez az egy mondat.

Nóri, a különidő nagyon fontos, nagyon értékelik is a gyerekek, én mindig igyekszem, bár 3mal néha tényleg logisztika.