otthonoktatás

[marywolf]

Ildikó, az, hogy az iskolában is így kell/kellene lennie, egyáltalán nem garantálja, hogy így is van. Sajnos a tapasztalat, az eredmények azt mutatják, hogy egyáltalán nincs így.
Nincs adatom arra, hogy mekkora jelenleg az országunkban a funkcionális analfabétáink száma, ezért nem akarok téves információt adni, de arra emlékszem, hogy megbotránkoztatóan magas!

[katt]

. . .

[marywolf]

Katt, nagyon lelkesen bepillantanék, hogy ti hogyan csináljátok az oo-t, milyen könyveket használtok, e-book anyagokat, kiegészítéseket etc
és természetesen a sok sok tapasztalatot is.

Múzeumokhoz: meg az is hatalmas előny, hogy nem vagyunk másik minimum 20 emberhez láncolva, nem kell mások tempóját tartani. Meg van olyan is, amikor a gyereket éppen nem érdeklik a szobrok, csak a képek, akkor csak azt nézzük a múzeumba, utána meg simán lehet, hogy pár hónap múlva a szobrokat akarja csak csodálni.
Én soha sem szerettem csoporttal múzeumba, képtárba járni, pedig extrán társasági ember vagyok, de nézelődni egyedül szerettem mindig. Amikor Pozsonyba voltam egy évig, néha nem találtam senkit, aki eljött volna velem az operába (ja, mert hetente kétszer háromszor is voltam, és még így se jutottam a repertoár végére), szóval rájöttem, hogy mennyire más egyedül átélni előadást is.
Itt is meg kell találni, hogy mikor mi a megfelelő, mert szuper sokan színházba menni, de egyedül is feledhetetlen. És többen ledöbbeni a Pásztorlányka szobor előtt is maradandó élmény lehet, ezt is egyedül láttam, és emlékszem annyira megragadott, hogy percekig nem tudtam róla levenni a szemem, kíváncsi lennék, hogy másokra is ilyen hatással bír-e.
Nah, megint sikerült mindent egybekavarni

[cukorborsó]

Ildikó, ez a felmérem a gyerek képességeit, mozgását, alapozok hónapokig, ez melyik iskolában valósul meg?

Ez nem iskola, hanem tanárfüggő, nálunk lehetett, de volt olyan kollegám, aki már az első nap irni tanitott.

És katasztrófa, hogy legtöbb esetben a nem éppen legjobb képességűek mennek tanár szakra, és nálunk pl azért csinálták meg a pedagógusi részt, mert hogy jól jöhet az még, semmi hivatás. Utána meg az ment el tanítani, akit jobb helyre nem alkalmaztak.

Ezt sajnos csak megerősiteni tudom.

Amíg ilyen a képzés, én nem várok semmit az iskolától és ez nem a tanárok, tanárjelöltek hibája. Amíg tömegképzés van, amíg ennyire alacsonyak a ponthatárok, amíg ennyire nem megbecsült a tanár szakma.

Én nyolc évet tanitottam szülés előtt, de a képzőn szerzett tudásomat kidobhattam az ablakon. Amit tudok, ahogy csinálom azt mind tapasztaltabb tanitóktól lestem el és visszanézve a nyolc évvel ezelőtti tudásomat, bizony nagyon sok dolgot másképp csinálnék ma már. Ha megint tanithatok nyolc évet, valószinű ugyanigy látom majd.

[katt]

Én nyolc évet tanitottam szülés előtt, de a képzőn szerzett tudásomat kidobhattam az ablakon.

Ezen a mondaton csak azért akadt fenn a szemem, mert nagyon sokszor a pedagógusi képzettség hiányát kérik számon a szülőkön. Érdekes.

Én egyébként majdnem iskolába küldtem a lányom, az utolsó pillanatig nem világos számomra, hogy fog-e menni nekünk ez az oo. És biztos vagyok benne, hogy az iskolában is szeretettel és odaadással tanítanák őt. Szóval én egyáltalán nem vagyok tanárellenes

[katt]

Katt, nagyon lelkesen bepillantanék, hogy ti hogyan csináljátok az oo-t, milyen könyveket használtok, e-book anyagokat, kiegészítéseket etc
és természetesen a sok sok tapasztalatot is.

Beleszerettem egy kicsit ebbe a módszerbe: http://www.enkieducation.org/index.htm
Ezzel próbálkozom. Így este fél tízkor már nincs agyam összefoglalni sajnos, de nagyon bejön a lányomnak. Sok mese, festés-rajzolás, testmozgás, természet.

Na, megyek, mert reggel vár a vonat.

[cukorborsó]

Pékből is vannak jobbnál jobbak, mégis finom az itthonsült kenyér
Biztos Te is szereted a munkádat, szereted tanítani az iskolában a gyerekeket. Mi is szeretünk a saját gyerekünkkel foglalkozni, csodálni az első lépéseit, nézni ahogy kinyílik a világra. Aztán, hogy elrontjuk-e? Az életben annyi mindent el lehet rontani, de nem élhetek úgy, hogy azt lesem állandóan mikor esik már a fejemre az a virágcserép...

Ok.

[cukorborsó]

Ezen a mondaton csak azért akadt fenn a szemem, mert nagyon sokszor a pedagógusi képzettség hiányát kérik számon a szülőkön. Érdekes.

A felső tagozatról nem nyilatkozom, mert ott nem vagyok járatos. Szerintem alsóban, föleg az elején kell a pedagógusi képzettség, vagy tapasztalat.

Azt azért hagy kérdezzem meg oo mellett az anyukák tudnak dolgozni a szakmájukban is, marad rá idő?

[marywolf]

Ahogy korábban leírtam, egyáltalán nem hibáztatom a tanárokat, egyet sem, mert a képzés a vacak úgy, ahogy van.
Azt is írtam, hogy két helyen is elvégeztem a tanár részleget, nem azért mert elsőre nem érettem meg, csak az egyházit nem fogadta el az egyetem.
Szóval én két adagot vághattam ki a kukába

Úgy nem tudnak dolgozni, hogy elmennek 8 vagy 4 órába valahová dolgozni.
Én dolgozom itthon, a férjem "mellett", hátterezve, stock fotókat készít és azokat tárgyszavazom, töltöm fel ügynökségekhez etc. Van, hogy egy nap nem csinálok, csak 10 darabot van, hogy akár négy órát is. Mióta megszületett a kisfiam, azóta ezt csinálom, szóval még az icipici baba korba is belefért, hogy csináljam (persze akkor nem sok órába).

De ez csak a mi esetünk, mert van rá lehetőség.
Az általános az, hogy az oo.s anyuka nem dolgozik. Ez sokak szemében lehet szálka, másoknál kérdést indít, hogy de akkor miből élnek meg, a harmadik adag meg örül, hogy végre van, aki tudja hol a nő helye. Az, hogy mi a megfelelő reakció, nem tudom, azt se, hogy ténylegesen hol a nő helye, leszámítva azt, hogy a férje mellett.

Aki él hal a szakmájáért, aki akar dolgozni, mert tényleg rajongva szereti, nem bűn, hogy nem marad otthon a csimotákkal és lesz oo-s, ettől ő még nem rossz anya.
Abban a családban, ahol kell a két kereset, mert amúgy úszik a lakás és szörnyen rossz anyagi helyzetbe kerülnek, ők kénytelenek azt választani, hogy a gyerek megy az iskolába, óvodába és sajnos a bölcsödébe. És itt sem rossz anyukáról van szó.

[marywolf]

Más, oo-s anyukák és a munka. Az oo.s ok általában azért is maradnak sokáig otthon, mert nem az egy vagy két gyerekes családmodellre van kitalálva az oo, mármint ideális esetben.
Sok könyvben is benn van, hogy ha valaki igazán jól szeretne otthon oktatni, akkor legalább négy gyereket szüljön. Szóval aki már négy gyereket szül, elég sokat kiesik a munkából. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nagycsaládos anyukák nem mennek/mehetnek utána vissza dolgozni, de már így is elég nagy a kiesés, az otthon eltöltött idő.
Barátnőm 25 éve van otthon, most várja a 9. gyerekét, persze lehetne szörnyülködni, hogy jaj szegény biztosan csak a pelenkáról tud beszélni, meg teljesen el van szakadva a világtól. És szerintem sokszor messze tájékozottabb, mint dolgozó ismerőseim, ugyanúgy olvas, műveli magát, autodidakta módon tanul. Ez ember függő. El tud tespedni valaki otthon gyerek mellett, otthon gyerek nélkül és a munkába is, csak ott azt mondják, hogy kiégett, meg belefásult.

[Elektra]

Katt, én is szívesen belepillantanék az oo-s mindennapjaitokba, ha van időd és/vagy kedved írni róla.
Angliában mi a jogi háttere az oo-nak? Azt tudom, hogy Amerikában minden államban kicsit más, de gondolom az Egyesült Királyságban egységes, ugye?

Marywolf, tudnál linket adni living book témában? Fura, mert a kifejezés nem ismerős, de a fogalom, vagy módszer igen, mintha olvastam volna róla, csak nem emlékszem hol.

Egy nagyon jó otthoni könyvtár nekem is nagy álmom! Könyvem elég sok gyűlt össze az életem során, de semmi átgondoltság nem volt benne sokáig, és ez meg is látszik, a nagy rész értéktelen.

Nagy terveim vannak nekem is, csak nem is tudom hogy kezdjem el, egyenlőre listákat próbálok írni, hogy milyen könyveket szeretnék, de érdekelne, hogy oo szempontból, és living book szempontból milyen könyvek, vagy konkrétan melyikek lennének a legjobbak.
Persze ott a könyvtár, amit nagyon szeretek, szerncsére a lányom is, de mind a ketten szeretjük, hogy igenis vannak könyvek, amik a miénk, amit bármikor le lehet venni a polcról. Ez kezd off lenni, azt hiszem.

Én sem vagyok tanárellenes egyáltalán, volt az életemben néhány nagyon meghatározó tanár pozitív értelemben. (Sajnos negatív élmények is). Iskola ellenes sem vagyok, de örülök, hogy nem csak ez az egy út van.

Még nem tudom a mi utunk mi lesz.

Enki: ez nagyon érdekes téma, mert a waldorf módszereit használja, arra alapoz, de kivesz belőle sok mindent tudatosan, ami leginkább a szellemi háttere a waldorfnak. Ez bennem elindít egy csomó kérdést.

[Elektra]

Én szeretném hinni, hogy nem KELL mindenképpen a pedagógusi képzettség és iskolában szerzett tapasztalat.
Ezt abból gondolom, hogy sok családról, és gyerekről olvastam, ahol ilyen irányú képzettség nélkül otthonoktatott az édesanya, és a gyerekek megtanultak írni, olvasni, számolni, egyetemet végeztek, munkát kaptak, dolgoznak, sikeres, boldog, művelt, kiegyensúlyozott, szocialiázódott felnőttek lettek.

Ahol több évtizedes hagyománya van az ottonoktatásnak, ott statisztikák is készültek, Marywolf írt is róla. Én magukat a statisztikákat nem kerestem (még) meg, de sok helyen olvastam utalást rá, gondolom tényleg léteznek. Azt nem hiszem nincs benne, hogy ott hány szülőnek volt pedagógusi végzettsége és tapasztalata, vagy kért meg valakit, akinek volt, hogy segítsen, de biztos, hogy nem mindenki. Hajlanék rá, hogy a kisebbség.

[cukorborsó]

Abban a családban, ahol kell a két kereset, mert amúgy úszik a lakás és szörnyen rossz anyagi helyzetbe kerülnek, ők kénytelenek azt választani, hogy a gyerek megy az iskolába, óvodába és sajnos a bölcsödébe.

Szerintem ez az általános, bár a "kénytelenek" szó egy kicsit erős.

[cukorborsó]

Én szeretném hinni, hogy nem KELL mindenképpen a pedagógusi képzettség és iskolában szerzett tapasztalat.
Ezt abból gondolom, hogy sok családról, és gyerekről olvastam, ahol ilyen irányú képzettség nélkül otthonoktatott az édesanya, és a gyerekek megtanultak írni, olvasni, számolni, egyetemet végeztek, munkát kaptak, dolgoznak, sikeres, boldog, művelt, kiegyensúlyozott, szocialiázódott felnőttek lettek.

Nekem van vézetségem, biztos tudnám otthon oktatni a gyerekem, de mégsem tenném.
Nem vagyunk egyformák.

Látom, hogy sokatoknál erős az elhatározás, nem tudlak meggyőzni az ellenkezőjéről, úgyhogy tovább meg se próbálom. Ha valami módszertani kérdésen tudok segiteni szóljatok nyugodtan.
Jó volt kicsit szakmáról beszélgetni, még ha nem is értünk mindenben egyet.

[cukorborsó]

Nekem van vézetségem

értsd: végzettségem
Bocs, de sietve kell irnom.