Mielőtt nekifognánk az igény szerinti hozzátáplálásnak, elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi teszi logikussá és biztonságossá ezt a módszert. A cikk első része bemutatja az elméleti hátteret és az alapelveket, míg a második részben támpontokat találsz ahhoz, hogy mit hogyan csinálj, valamint egy gyors áttekintést a legfontosabb gondolatokról. Ezen irányelvek betartásával a szilárd táplálékra való áttérés mind a baba, mind a szülei számára élvezetessé válik és segít biztosítani, hogy a baba jól érezze magát.
Az alábbi cikket Gill Rapley műve alapján Stefan Kleintjes dietetikus állította össze. A cikk eredetije megtalálható itt: Guidelines for implementing a baby-led approach to the introduction of solid food. Lefordítva és közzétéve a szerző engedélyével, köszönet érte!

Elöljáróban
A megfelelően fejlődő, egészséges, szoptatott babák a megfelelő szülői támogatással képesek arra, hogy maguk szabályozzák a szilárd ételekkel való megismerkedésésük folyamatát. Ha a baba koraszülött (37. terhességi hét előtt született), illetve gondot okoz az ételek biztonságos megfogása, vagy az ételek széles skálájának megemésztését akadályozó egészségügyi problémája van, elengedhetetlen, hogy a szülő egészségügyi szakértővel konzultáljon mielőtt megkezdené a hozzátáplálásnak ezt a módját. A tápszerrel táplált babák szülei az alábbi okok miatt szintén kérjenek tanácsot előbb egészségügyi szakértőtől.
Az alábbi cikk alapjául szolgáló eredeti irányelveket Gill Rapley dolgozta ki egyetemi tanulmányai alatt végzett kutatásai során. Gill érdeklődése a hozzátáplálás ezen módja iránt független az UNICEF Bababarát kezdeményezésében végzett munkájától.
Gyakorlati tudnivalókért lásd még Stefan Kleintjes dietetikus “Menetrend a 6 hónaposnál idősebb babák hozzátáplálásához” című cikkét. (Hamarosan a mamamin!)
A szoptatás az önálló táplálkozás alapja
Az első hat hónapban az ajánlott táplálási mód a kizárólagos szoptatás. A szoptatás a szilárd ételekkel való önálló táplálkozás alapja, mivel a szoptatott babák a saját tempójukban táplálkoznak, másra nem is kényszeríthetnénk őket. Az elfogyasztott folyadék és élelem mennyiségét maguk szabályozzák azzal, hogy ők döntik el mennyi ideig tartson egy étkezés. A szoptatás tehát valójában önálló étkezés, amelyet a baba irányít. Mivel az anyatej íze az anya által fogyaszott ételekkel változik, segítségével a baba felkészül az új ízek befogadására is.
További kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy a cumisüvegből táplált babák esetében megfelelő módszer-e az igény szerinti hozzátáplálás, mivel az üvegből táplálást az anya irányítja. Nehéz megjósolni, hogy az üveghez szokott baba hogyan kezeli a szilárd táplálékot, ezért körültekintőnek kell lennünk. Azonban ha gondoskodunk a megfelelő folyadékbevitelről (lásd lent), alapvetően nem szól semi a módszer alkalmazása ellen. Javasoljuk, hogy a cumisüveggel (tápszerrel) táplált babák szülei beszéljék meg a kérdést részletesen egészségügyi gondozójukkal amennyiben alkalmazni kívánják a módszert.
A baba motivációja

A hozzátáplálás ezen módja során a baba újfajta táplálékkal való megismerkedése az őt körülvevő világ felfedezésének részeként történik. A módszer teret enged a baba felfedezés, kísérletezés, és utánzás iránti vágyának. Ha engedjük, hogy a baba határozza meg az étkezés ritmusát, és a hangsúlyt a játékosságra és felfedezésre helyezzük az evés helyett, akkor a szilárd táplálékra való áttérés a lehető legtermészetesebben mehet végbe. Ennek oka, hogy ebben az esetben a baba motivációja a táplálékváltásra a kíváncsiság, és nem az éhség.
Semmi nem indokolja, hogy a baba étkezéseinek időpontja egybeessen a szoptatások időpontjával. Sőt, az anyatejes táplálás és a hozzátáplálás külön tevékenységként kezelése elősegíti a nyugodt és örömteli élményt mind a szülőnek, mind a gyereknek.
Nem nyel félre?
Sok szülő aggódik amiatt, hogy a baba félrenyel. Valójában jó okunk van feltételezni, hogy a babák kevésbé vannak kitéve a félrenyelés veszélyének ha maguk szabályozhatják mi kerül a szájukba, mintha kanállal etetik őket. Ennek oka, hogy a babák nem képesek tudatosan hátramozgatni az ételt a torkukba amíg meg nem tanultak rágni. A rágás képességét akkor fejlesztik ki, amikor megtanulnak nyúlni valamiért és megfogni azt. A nagyon pici babák így nem jelentenek veszélyt önmagukra, mert nem tudják az ételt a szájukba tenni.
Ezzel szemben az étel kanálból történő beszippantása során az étel rögtön a száj hátsó részébe kerül és a baba öklendezni kezdhet. A kanállal való etetés is magában hordozza tehát a félrenyelés veszélyét, ami felvetheti a kérdést, hogy biztonságos-e a darabos ételek kanállal történő kínálása.
Feltételezhetjük, hogy a baba általános fejlődése párhuzamos azoknak a képességeknek a fejlődésével amelyek segítségével a szájában a táplálékot kezelni tudja, valamint megemészti. A baba, aki még nem tudja bevenni az ételt a szájába feltehetően még nem érett meg arra, hogy megegye azt. Fontos, hogy ilyenkor úrrá legyünk a késztetésen, hogy “segítsünk” neki, hiszen az ő egyéni fejlettségi szintje biztosítja, hogy a hozzátáplálás a számára ideális tempóban történjen. Ugyanez védi meg őt a kis darabkák félrenyelésétől, hiszen amíg nem tudja az apró dolgokat a két ujja segítségével felvenni, addig egy mazsolát vagy borsószemet sem tud a szájába tenni. Amint képes erre, minden valószínűség szerint azok az orális képességek is kifejlődtek benne amelyek segítségével feldolgozhatja azt. Ha az ételeket a baba szájába adagoljuk, felülírjuk ezt a természetes folyamatot, ami megnövelheti a félrenyelés veszélyét.
Veszélyes a babát szilárd táplálékkal való etetés közben hátradönteni vagy lefektetni. Az étellel foglalkozó baba mindig függőleges helyzetben kell, hogy legyen. Így az az étel amit még nem tud vagy akar lenyelni előrefelé kiesik a szájából, ahelyett, hogy hátracsúszna a torkába.
Az igény szerinti módszer alkalmazása nem jelenti a józan biztonsági szabályok elhagyását. Bármennyire is valószínűtlen, hogy egy kisbaba sikeresen felszed egy mogyorót, balesetek mindig lehetnek és lesznek, bármilyen módszer szerint is etetjük a babát. Azok a biztonsági szabályok, amelyek minden egyéb játékszituációra érvényesek az evés közben is fokozottan alkalmazandóak.

Nem túl korai a szilárd étel?
A kutatásban részt vevő babákat 4 hónaposan kezdték kínálni, de 6 hónapos koruk előtt nem tudtak önállóan étkezni. A fiatalabb babák némelyike felvette az ételt és a szájához emelte, egyesek meg is rágták, de egyik sem nyelte le. Az egyéni fejlődésük döntötte el, hogy mikor jött el az evés ideje. A kutatás eredeti céljai között szerepelt, hogy megmutassa (az önálló étkezés elméletén keresztül), hogy a csecsemők nem érettek a szilárd táplálék befogadására 6 hónapos koruk előtt. Úgy tűnik évtizedekig tartott kitalálnunk, hogy a 6 hónapos kor a megfelelő, de a babák mindvégig tudták ezt!
Feltételezhetjük, hogy ha a szülők születésüktől fogva kínálnák a babákat szilárd étellel, akkor is csak 6 hónapos koruk körül lennének képesek azt felvenni és megenni. Az elv ugyanaz mint ha egy újszülöttet letennénk a földre játszani: felkínáljuk neki a lehetőséget a járásra, de nem lesz képes rá, csak körülbelül egy évvel később - ahogy az egyéni fejlődése diktálja. De minden attól függ, rábízzuk-e a babára az irányítást. Nem szabad az ételt a szájába tennünk helyette. Mivel azonban ez nagyon csábító, körültekintőbb az a tanács, hogy szilárd étellel csak 6 hónapos kor után kínáljunk meg egy babát.

Megfelelő táplálék
A babák akik önállóan étkezhetnek általában sokféle ételt elfogadnak. Ennek oka valószínűleg az, hogy több minden leköti a figyelmüket az ízeken kívül: felfedezik a tapintást, színeket, méretet és alakot is. Emellett azzal, hogy egyenként, vagy számukra könnyen elkülöníthetően adjuk nekik az ételt, több különböző ízt és textúrát ismerhetnek meg. Azzal, hogy hagyjuk, hogy otthagyják ami nem tetszik nekik arra ösztönözzük őket, hogy bátran próbáljanak ki új dolgokat.
Ennek ellenkezője igaz a kanállal etetett babákra, főleg ha az étel püré formájában többféle ízt tartalmaz. Ebben a helyzetben a baba nem tudja elkülöníteni azt az ízt ami nem ízlik neki, és az egész ételt fogja elutasítani. Mivel a szülő csak kísérletezgetéssel tudja kiválasztani, hogy melyik íz a problémás, a kísérlezés végéig újabb és újabb elutasítással kell szembenéznie. Eközben a baba azt tanulja meg, hogy ne bízzon az ételekben, és az általa elfogadott ízek nagyon korlátozódhatnak. Ez pedig már a jóltápláltságának rovására mehet. Ezzel szemben az ételek külön, de egy tányéron kínálása során a baba eldöntheti mely ízeket keveri.
A gyermekek helyes táplálkozására vonatkozó alapelvek a szilárd táplálkozásra való áttérésüket maguk irányító babákra is vonatkoznak. Ennek megfelelően a “gyors” ételeket, a cukorral és sóval készített ételeket kerülni kell. 6 hónapos kor után azonban, hacsak nem fordult elő a családban allergia vagy tudott vagy feltételezett emésztési probléma, nem szükséges más módon korlátozni a baba számára kínált ételeket. A zöldségek és gyümölcsök ideális táplálékok, a keményebbeket annyira kell megfőzni, hogy könnyen elrághatóak legyenek. A húst először nagyobb darabban kínáljuk, hogy felfedezhesse és nyammoghasson rajta. Amikor már képes arra, hogy felvegyen és elengedjen maréknyi ételt, a darált hús is előkerülhet. Figyelem: a babáknak nincs szüksége fogakra a harapáshoz és rágáshoz, az íny remekül működik!
Nincs szükség arra, hogy kis darabra vágjuk az ételeket, ezzel csak megnehezítjük a kisbaba dolgát. Jó iránytű a szükséges mérethez és alakhoz a baba ökle, egy további fontos szemponttal: a fiatal babák még nem képesek kinyitni és elengedni az öklüket, hogy letegyenek dolgokat. Ez azt jelenti, hogy az olyan ételekkel bánnak legkönnyebben amik tenyérbe illő alakúak vagy beépített “fogantyúval” rendelkeznek (mint a brokkolivirág szára). Így lerághatják azt a részt ami kilóg a markukból, és a többit később leejtik - legtöbbször akkor amikor a következő érdekes darabért nyúlnak. Ahogy a mozgásuk fejlődik egyre kevesebb ételt ejtenek le.
Italok
Az anyatej zsírtartalma növekszik az étkezés alatt. A szoptatott baba ezt a változást felismeri, és felhasználja, hogy szabályozza a folyadékbevitelét. Ha csak szomjas, rövid ideig fog enni, talán mindkét mellből, míg ha éhes tovább eszik. Ez az oka, hogy azoknak a babáknak, akik annyit és addig szopizhatnak ameddig szeretnének, nincs szükségük más folyadékra, még a legnagyobb melegben sem.
Ez az alapelv működhet tovább a családi étkezésre való átállás során is, ha a baba továbbra is igény szerint szopizhat. Egy pohár vízzel megkínálhatjuk az étkezés, és így a felfedezés részeként, de ne aggódjunk ha nem kér belőle.
Az igény szerinti szoptatás folytatása a hozzátáplálás mellett azt is elősegíti, hogy a baba maga dönthesse el mikor csökkenti az anyatejadagját. Ahogy egyre többet eszik a közös étkezéseknél “elfelejt” majd szopizni néha, vagy kevesebbet szopizik egyszerre. Nem szükséges, hogy ezeket a döntéseket az anya hozza meg helyette.
A tápszer az étkezés során végig ugyanolyan összetételű. Ha a tápszeres babának csak tápszert adnánk folyadék gyanánt, megkockáztatnánk hogy nem kap elég folyadékot, vagy túl sok kalóriát fogyaszt, vagy mindkettőt egyszerre. Ezért a tápszerrel táplált babák szülei, akik a hozzátáplálás ezen módját választják, kínálják meg rendszeres időközönként a babát vízzel, amint elkezd egy kevés ételt enni.
Tanácsok az igény szerinti hozzátápláláshoz
- Add meg a lehetőséget a babának, hogy mindig amikor valaki a családból eszik, részt vegyen ő is az étkezésben. Ezt a 6. hónap vége felé elkezdheted. Ebben az időszakban kezd a baba érdeklődést tanúsítani aziránt amit csinálsz.
- Győződj meg róla, hogy a baba függőleges helyzetben van amikor az evéssel próbálkozik! Az elején ültetheted az öledbe, az asztal felé fordítva. Amikor már ügyesen fel tudja venni az ételt nagy valószínűséggel megérett arra, hogy kevés segítséggel egyedül üljön egy etetőszékben.
- Kezdd a kínálgatást babamarék méretű, tenyérbe illő ételekkel! Amennyire csak lehet, és az számára megfelelő, kínáld ugyanazzal az étellel amit te is eszel, hogy az étkezés részesének érezhesse magát.
- Kínáld sokféle étellel! Nem szükséges annál jobban korlátoznod az ételek felfedezését, mint teszed azt a játékokkal.
- Ne siettesd a babát! Hagyd, hogy ő diktálja a tempót! Legfőképpen pedig ne csábulj el és “segíts” neki azzal, hogy a szájába teszed az ételt!
- Ne várd, hogy az első alkalmakkor bármennyit is egyen. Amint felfedezi, hogy ezek az új játékok jóízűek elkezd majd rágni, és később nyelni.
- Ne várd, hogy a kisbaba minden darabot teljesen megegyen - ne feledd, hogy még nem fejlődött ki az a képessége, hogy a markában lévő ételhez hozzájusson.
- Az elutasított étellel kínáld meg később újra - a babák sokszor meggondolják magukat és elfogadnak olyat, amit elsőre visszautasítottak.
- Ne hagyd egyedül a babát az étellel!
- Ne adj olyan ételt ami egyértelműen veszélyes, például mogyorót!
- Ne kínálj “gyors” ételt, készételeket, és hozzáadott sót vagy cukrot tartalmazó ételeket!
- Kínálj vizet egy pohárban, de ne aggódj ha a babát nem érdekli! A szoptatott baba valószínűleg még jó ideig a teljes folyadékigényét anyatejjel fedezi.
- Készülj fel a rendetlenségre! Egy leterített műanyag fólia az etetőszék alatt megvédi a szőnyeget és segít a takarításban. Segít abban is, hogy a leejtett ételt visszaadhasd a babának, így kevesebb vész kárba. (Kellemesen meglepődsz majd milyen gyorsan megtanul a baba rendesen enni.)
- Folytasd az igény szerinti szoptatást! Készülj fel, hogy megváltoznak majd az étkezési szokásai ahogy elkezd szilárd ételeket is enni.
- Beszéld meg ezt a hozzátáplálási módszert a gyerekorvosoddal vagy védőnőddel mielőtt elkezdenéd, főleg ha üvegből táplálsz, illetve ha a családban előfordult ételallergia, allergia vagy emésztési problémák.
- Élvezd ahogy a babád ismerkedik az ételekkel és egyre ügyesebben használja a kezét és a száját!
(Folytatjuk)
U.i.: Mivel ez a módszer lényegesen eltér a Magyarországon megszokott és alkalmazott hozzátáplálási módszerektől, kérd ki a gyerekorvos vagy védőnő véleményét mielőtt hozzáfognál. (Ez fokozottan érvényes ha tápszert kapott, illetve ha bármilyen emésztőszervi betegség, vagy ételallergia előfordult a családban.) Ez a cikk csak a módszer bemutatását szolgálja, nem adhat testreszabott tanácsot a Te babád táplálásához. Egy szó mint száz: az itt olvasottak gondolatébresztőül szolgálnak, semmilyen módon nem vállalhatunk felelősséget azok alkalmazásából adódó esetleges problémákért.



32 komment van a " Irányelvek az igény szerinti hozzátápláláshoz " bejegyzésre
Komment RRS feed, TrackbackÉrdekes a cikk, köszi a forditást! Ami nekem a szűk keresztmetszet, az az ülés képessége. Szerintem a babák 6 hónaposan még nem tudnak ülni, megtámasztva sem igen. Változó, hogy mikor tanulnak meg.
Elképzelhető, hogy tévedek, de asszem a természetközeli népeknél is előrágja az anya az ételt, mielőtt a csecsemőjének adná. Vagy nem igy van?
Tényleg érdekes… De mi van, ha nincs elég tejem? És mi van, ha anyatejes ugyan a babám, de szopizni nem hajlandó, ezért lefejt tejet kap? És mi van akkor, ha megakad a torkán az a falat, amit teljesen még nem tud megrágni, hiszen nincsenek fogai? Egyébként valószínűleg ez a dolog legtermészetesebb útja, ha az elérhető ételekkel a baba maga próbálkozik. Ugyanakkor meg mi is felnőttünk, sokkal tudománytalanabb módszerekkel se haltunk éhen, nem lettünk alultápláltak, túltápláltak, és egyéb betegségekben sem szenvedünk. Nincs ez a dolog kicsit túlspilázva a hozzátáplálással???????????
Zizu, nézzük sorban a kérdéseid:
Mi is felnőttünk… de én és a férjem is például számtalan allergiával küzdünk. Nem állítom, hogy a hozzátáplálásunk módja a ludas ebben, de egy gondolatot azért megér.
A BLW lényege szerintem pont az, hogy nem spilázzuk túl a hozzátáplálást, hanem a lehető legtermészetesebb formában kínáljuk a gyereket étellel és ő eldönti mikor fogadja el azt.
Az első kérdéseidre sajnos nem tudok válaszolni, azt a cikk írója, illetve ihletője tudná inkább megmondani, hogy nem “klasszikusan” igény szerint szoptatott babáknál mi a helyzet a BLWvel.
Torkon megakadt falat: tudni kell felismerni a különbséget az öklendezés - ami egy önvédelmi mechanizmus amit a babák nagyon ügyesen használnak - és a fulladás között, és aki BLWvel próbálkozik jó ha tudja mi a teendő ha félremegy a falat. De megjegyzem, hogy a pépes ételek ugyanúgy félrenyelhetőek…
Nekem naggggyon tetszik a cikk! Végre, végre, végre! Pontosan ezt a természetes hozzáállást kerestem. Utálom ezt a kanalazást és az előre aprított, turmixolt stb. kajákat, és a kislányom sem szereti. Teljesen mesterkélt! Már régóta a földön ülve szoktunk általában darabosakat enni, mert csak ez vált be. Most már azt is kezdem érteni, miért. De zöldséget még nem mertem adni, csak gyömölcsöket, kiflit, kölesgolyót, stb.
Kedves Zizu! Menj rá az LLL honlapjára, és ott kiderül, hogy nincs kevés teje egy anyukának sem, kivétel ha valami betegségben szenved, de ez tényleg ritka. Ezt a “kevés a tejem” sirámot jól belénk táplálták évtizedeken át a zseniális 3 óránkénti szoptatással.
Az én babám se szopizott 2 hónapig, én lefejtem és pohárból adtam neki, de megtanulta sok türelemmel.
Köszönöm, hogy elolvashattam a cikket!
Zizu!
Ha nem elég a tej vagy csak lefejve hajlandó inni a baba, fordulj a La Leche Ligához: http://www.lll.hu. Általában megoldhatók ezek a problémák.
Kedves Nikka, sajnos van olyan ember akinek kevés a teje, ki tudja milyen okból. Pl én. MIndent kipróbáltam, amit az LLL, és amit más ajánlott, a babám elválaszthatatlan volt tőlem, akkor szopizott amikor akart, annyit amennyit akart, mégis elfogoytt 3,5 hónapos korára. Mindhárom gyerekemet kb eddig a korig tudtam szoptatni, pedig betartottam az irányelveket, amit a szopt. tanácsadó javasolt, voltam szoptatási ambulancián, stb. Nem segített semmi. Harmadszorra sem jött össze, és ez a legnagyobb bánatom. Épp ezért mélyen érint, ha vki ilyesmit ír.
Hogy témába vágjak, mindhármat hasonlóképpen tápláltam, bár az anyatej hiánya miatt, mi 4 hónaposan elekzdtük a ht-t, de 6 hós korukig leginkább üvegből kapták a gyümölcspépet. Liza lányommal szoktunk kanalazni, de van hogy nincs kedve hozzá, olyankor jön a tápszer. Ezzel nem értek egyet, hogy azért eszi meg kanálból mert ne mtud mást csinálni. Liza nagyo njól ki tudja köpni a falatot ha nem kéri, ill nyitja a száját ha igen. Most 5 hónapos. Már kapott Banánt, és almát is ak ezébe, nem volt vele semmi gond.. És a híve maradok ennem a ht-nek.
Azt mondjuk nemigen értem hogy miért gond a tápszer ennél a fajta ht-nél… Hiszen én a kezébe adom a kaját, eszik amennyit eszik, megkínálom teával, iszik, és utána megkínálom tápszerrel is. Ha kér kér, ha nem, nem.
ZSU
Nos, kedveseim, dobnék egy kis követ a vízbe, hadd keltsen hullámokat!
Védőnő vagyok, szoptatás párti, magam is 2,5 évig szoptattam, a 6 hónapos kor előtti hozzátáplálást nem támogatom, annál inkább az igény szerinti szoptatást.
Nem hinném, hogy az igény szerinti hozzátáplálás bármilyen módon ártana. DE!
Hogyan sikerült a finommotorika és a nyelés folyamatát ilyen zseniálisan összehozni? Hogy a csippentőfogás kialakulása azért történik, mert akkor már nem nyeli félre az ételt??? Nem erőltetett ez egy hangyafülnyit?
És akkor tessék mondani, mikortól szabad az ízeket összeereszteni? Hány hónapos, vagy éves kortól adhatok a gyerekemnek mondjuk sárgarépát krumplival? Már csak hogy ne zavarjam össze az ízérzékelését… És főleg: hogy a bánatban lehet, hogy az új módszer bevezetése előtt nem halt ki az emberiség? Mert hát ugye teljesen keresztbe tettünk a természetnek. Nem értem!
Ja, és a biztonság: a régi módszerrel sem ajánlanám senkinek, hogy szilárd ételt adjon a fekvő gyereknek. Ezt a spanyolviaszt már korábban megtojta a józan paraszti ész.
Alapvetően úgy vélem, minden szélsőségtől tartózkodni kell. És nem olyan nagy baj az sem, ha hiszünk az anyai ösztönökben, és hallgatunk rájuk.
Szóval, aki igény szerint akar hozzátáplálni, ám tegye. De nyomatékosan megkérnék MINDENKIT, hogy tartózkodjon mások megszólásától és lesajnálásától, ha teszem azt más módszert választ, vagy ne adj Isten nem sikerült neki a szoptatás. Épp eléggé bántja azt az anyukát higgyétek el. De akinek nincsen gondja, az nem tudhatja milyen elkeserítő lehet a sikertelen küzdelem!
Monusz! Szívemből szóltál (bár én nem vagyok védőnő és hál’Isten, tejem is van)!
A cikk szerintem elég sok ellentmondást tartalmaz!
Nekem is az ugrott be elsőként, amit Kukorka írt: az ülés. Ott is a természetességre esküsznek: addig ne ültessük a babát, amíg nem ül magától, mert megterheli a kis gerincét, izmait! Akkor most hogy is van ez? Az egyiket rendeljük alá a másiknak?! Idejekorán ültessük, hogy “természetesen” ehessen?!
Félrenyelés! Ha az “ébredő” képességektől függ, hogy félrenyel-e, akkor hogyan lehetséges, hogy az anyatejet is félrenyelheti?
Ráadásul az én kislányom 5 hónapos és kb. 2-3 hete megfogja a dolgokat és a szájába viszi őket, megrágja, majd eldobja - pedig hol vagyunk még a 6 hónaptól!
Ízek! A pépes kajánál is azt tanácsolják, hogy egyenkét vezessük be az ízeket és már ismert ételeket keverjünk, vagy ismert étellel keverjük az újat, tehát ily módon nagyon jól elkülöníthető, hogy melyik ízt nem szereti!
Természetesen, lehet követni a módszert, de nem hiszem, hogy ez lenne az etelon! Csak egy újabb módszer, amit pár év múlva megcáfolnak egy másik kedvéért!
Üdv mindenkinek és boldog “babázást”!
Ja, és még egy: az eddigi “módszer” mellett is adtak a babáknak szilárd ételeket a kezébe, amint volt foga (szerintem ez azért kell hozzá) és tudott “csippenteni” az ujjaival…
Remek olvasni, hogy amit a gyerekekkel együtt kitaláltunk, annak most már tudományos háttere is van:)
Hogy képes ez a cikk ilyen indulatokat kiváltani? hiszen csak egy ötlet..valakinek szakmai hírnevet is hajthat akár, de ez csak azért lehetséges mert kissé torzult világban élünk és sokaknak újrafelfedezendő út a Természetes. Nincs ebben az etetési módban semmi küli. ahogy a gyerek érdeklődik, kap kóstolóba amit már lehet. A babák kézben tartva is ehetnek (próbálgathatnak, nyammoghatnak), amíg nem tudnak ülni, nem? Nekem a cikk hurrázás nélküli önigazolás, h így is lehet. de ez tudom, mert véletlenül így csinálom. hogy módszerként milyen? bizonyára cáfolható
szerintem nagyszeru,ki is probljuk,hiszen a kisfiam utalja a pureket:)
koszonet erte:)
Nálunk a következőképpen alakult a helyzet:
Kisfiamat 6 hónaposan elkezdtem pürével etetni. Másfél hét püréevés után kihagytunk kb. két hetet , mert átesett néhány betegségen, és úgy gondoltam, elég neki a szopi is amíg gyógyul. Mikor újra kezdtem az etetést, nem mutatott túl nagy lelkesedést a pürék iránt.
Akkor olvastam ezt a cikket, és kipróbáltam, hogy darabosan adom neki azt, amit addig összeturmixoltam. Az evés iránti érdeklődése azonnal megnőtt, és élvezettel majszolta a krumpli, répa és almadarabokat. A hátránya csak az volt, hogy sokkal hosszadalmasabb és koszolósabb lett az étkezés.
Most ott tartunk, hogy adok neki az adott ételből 1-2 darabot, és a többit összepürézem. Ez eddig nagyon bevált. Az evés elején megvizsgálja, elnyammogja a kapott darabokat, és aztán szépen megeszi a pürét.
Így ismerkedik külön-külön is az ízekkel, megvan a kellő motivációja és közben azért a pocakjába is jut megfelelő mennyiségű ennivaló.
Érdekes.
Én inkább az ösztönök megérzésére tanítanám az anyukákat, mint ilyen olyan módszerekre.A génjeinkben azért benne van , hogyan együnk-igyunk. Ha anyatejes, ha tápszeres a baba előszőr szopizik. A lányomak már 3hósan adnom kellett reszelt almát, pedig rengeteg és jó tejem volt, annyit szopizott amennyit akart, de már kellet neki más is, 4-5hónaposan a játszószőnyegére adtam neki megpucolt almát egészben és szépen masszírozta vele az ínyét, és kint is volt a foga.A pürés ételeket is megette, nem kellettek módszerek, általában én készíettem neki. És már rég ette a “nyeles húst” nokedlivel,savanyúsággal, vizzel, utána még jött a cici 19hónapós koráig.Napi 3szor, főétkezések után.
A második gyermekem teljesen más, mégcsak 3hónapos, ritkábban szopizik, de sokkal nagyobb mennyiséget, és még teát se, vizet se kell neki adni.
Szerintem a gyermek dönti el, hogy mikor mi kell neki, mi meg csak megpróbáljuk kitalálni
Tetszik a téma, teljesen logikusnak tűnik, hogy miért jó ez így, mondjuk kicsit tényleg túl nagy fenék van neki kerítve, és kicsit sok a kérdés körülütte.
Én hajlamos vagyok minden ilyesmit kipróbálni, viszont egy gondom van; hét hónaposan kezdtem gyümölccsel, pár napja pépezünk, tehát épp jókor olvastam erről, viszont félek attól, hogy ha kipróbálom ezt a darabos módszert, akkor egy jó ideig kevés lesz neki már az a mennyiség, ami igazán a gyomrába kerül, mivel így is elég későn kezdtünk enni, és mindjárt 8 hónaposan már lehet, hogy kicsit sok nekem a napi min. 6 egészadagos szoptatás.
Szívesen venném a tanácsokat, igaz, már itt van is néhány - lehet, hogy én is kombinálni fogom a darabost a pépessel, ha nincs más megnyugtató válasz.
Az egyféléről a többfélére váltás nekem is kérdés, hogy mikor kéne váltani és mitől függ? Azért nem tud mindent a baba eldönteni - odamegy és kiveszi a hűtőből a krumpli mellé a répát is változatosságnak :).
Előre is köszi!
Mivel tényleg pont időben olvastam erről, másnap megpróbáltam szétfőzött répadarabot adni Rozinak. Tud ülni (felülni még nem), tud csippenteni, és érdekli az étel, de sosem mohó.
Az első szájbavételkor “leharapott” belőle egy darabot, és félrenyelte, öklendezett, és hátbaveregetéses-előrehajlásos segítséggel, kis hányással nagy nehezen kijött a torkából a darab.
Ez nem tántorított el a további próbálkozástól, csak - gondoltam - jobban figyelek majd; másnap adtam neki egy darab almát. Mégegyszer lejátszódott ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy már pánikba estem, amikor a negyedik öklendezéses futamra sem jött ki semmi, mivel jobban lecsúszott a cucc, mint tegnap, és még mindig fulladozott, vörösödő fejjel, és kérdő szemekkel nézve rám, hogy mi történik. Amikor már majdnem sikoltozni kezdtem, kijött a darab.
Hát, nem tudom, hogy hogy működik az az úgynevezett természetes visszaöklendezés, vagyis az ételnek az automatikus előre, és nem hátralökődése a szájban, de ez nekünk nem sikerült, és nem is tudom, hogy mikor merem legközelebb megpróbálni, a babám élete árán.
Az lehet, hogy annak ellenére, hogy elvileg megfelelnek a képességei, de mégsem érett az evéshez, dehát már mindjárt nyolc hónapos.
Szóval nem tudom, na. Tényleg nagyon megrémültem.
Valami tipp?
Szia Zso!
Nyugodtan add neki a pépes ételt! Erre mondtam ,hogy a babák döntik el mikor-mi kell nekik mi meg csak megpróbáljuk kitalálni
Ha mégcsak nemrég kezdtétek a pépest, várhatok egy pcit a darabossal , szerintem….
Látod, hiába erőlteted a darabost nem megy még neki. Sokáig csak szopizott, ha jól olvastam, mindennek el fog jönni az ideje! Nem kell annyit tesztelni az olvasottakat, nem minden jó mindenkire
Mindennek el fog jönni az ideje, addig is kitartást, sok-sok türelmet és jó egészséget kívánok minden babának és mamának meg az egész családnak!
Arra jutottam ezzel a darabos dologgal, hogy ha mondjuk négy hónapos korától ismerkedik a kajákkal, és akkor még nem tud lemenni a torkán semmi, akkor lehet, hogy 6-7 hónapos korára már megszokja, megtanulja, hogy hogy kell vele bánni. Ez így túl hirtelen volt, és ő már bőven tud nagyot harapni az ínyével. Erre szerintem fel kéne jobban hívni a figyelmét azoknak, akik szintén ki akarják próbálni a darabost, hogy az átmenetre figyeljenek, nehogy ilyesmi baleset legyen.
Andrea!: köszi a megnyugtatást, igen, valahogy így lesz…majd meglátjuk, hogy mikor mi kell neki, remélem eléggé egy hullámhosszon vagyunk ehhez, hogy észrevegyem :). Olyannyira, hogy ma jöttem rá, hogy igazából a főzelék sem érdekli még annyira, csak az alma, meg a körte, pedig finomakat csinálok; mindig én eszem meg helyette. Mondjuk lehet ez azért is, mert előtte teleeszi magát anyatejjel.
Szóval lényeg a figyelem, a türelem, és a megérzések… mindenkinek ajánlom én is!
sziasztok, en is olvastam az elmeletet es persze sokkal szimpibbnek tunt, mint a kanalazas. a babam 7 honapos, neki is tetszett. addig amig szinte megfulladt egy dinnyedarabtol, nem kivanom senkinek az elmenyt!!!! elotte es nyelt felre ezt-azt, de az hamar kijott, ha a ferjem nincs otthon es nem razza ki belole fejjel lefele forditva, nem tudom mi lett volna…… p.s. kanallal is lehet igeny szerint, nalunk o fogja a kanalat es tolja a szajaba. szoval en nem javaslom senkinek a mindenfele ragcsalast.
Én aztán hogy-hogynem, úgy döntöttem, hogy “csakazértis” kipróbálom ezt rendesen, bekapcsolódtam a fórumba, és azóta is minden jól megy. Nagyon lassan haladtunk az elején, jóformán semmit sem evett, mostmár nagyon ügyes a keze, betolja a kaját a szájába, akárhogy adom neki, és az öklendezést is megtanulta, már nem is öklendezik. Egy fenntartásom van még mindig, hogy azért elég nagy darabok mennek le neki, és az nem rossz-e az emésztésének. Ezt felvetettem a fórumon is, de nem lettem sokkal okosabb. Nagyon örülök, hogy így döntöttem, azután is, hogy megrémültem a fulladozástól.
sziasztok! én erről a módszerről a Hollandiában élő barátnőmtől hallottam, sőt láttam is a gyermekeit így étkezni, már akkor elbűvölt és most 6,5 hónapos a kisfiam, akivel két hete alkalmazzuk az igény szerinti hozzátáplálást, már az első alkalommal ügyesen vette a szájába és lenyelte az ételt. Hihetetlen élmény látni, hogy élvezettel próbál enni és milyen felfedezéseket tesz közben, amikor épp leejti az ételt a kezéből és az ott marad…, vagy ha összenyomja mi lesz belőle…! Nagyon ügyesen szabályozza az étel mennyiségét, ami felesleges (bármilyen nagy is) kiköpi. Viszont az elszomorít, hogy Magyarországon nagyon kevesen tudnak a módszerről és nagyon nehezen fogadják el, pedig abszolút fejleszti a babát, és önállóságra “neveli”, kell ennél több?!
Sziasztok!
Én teljes mértékben a természetesség híve vagyok.Pl egyik gyermekemnek /kettö van/sem volt soha cümisüveg a kezébe a sima cumirol ne is beszéljünk.A hozzátáplálást addig huztuk amig már nem volt elég nekik az anyatej./kb6-7hónapos koruk körül jött el/.Tehát -e hosszu bevezetö után, örülnöm kéne ennek a számomra még uj “lehetöségnek”,hogy a hozzátáplálásban is vannak természetes szoktatások.Mégis, én nem értek egyrészében ezzel egyet.A kisbaba átlagban 6hóig csak folyékony táplálékot kapott,a gyomra egy ekkora babának még nincs hozzászokva a szilárd táplálásnak föleg akkor ha nem volt a folyékony és szilárd étel között áttmenet mint pl.a pépes ételek.A fokozatosság lényeges, és ez nem csak arrol szol ,hogy milyen ügyes önálló a 7-8hós babánk aki egyedül probálgat enni,egészségügyi okobol nem hiszem,hogy ez helyes lenne.Nem vagyok orvos nem akarok okoskodni csak ez nekem így kézenfekvö.Amugy meg semmi bajom ezzel az elmélettel csak a hónapok száma…..A most 8hós kislányomnál kb,11-12hós.korában biztos kiprobálom majd,de nem egy anyatejröl leválasztott max 6hós babával.
Ja,és még annyit.A félrenyelés.Hát igen azok a bizonyos reflexek ugye….azt én inkább szerencsének nevezném ,hogy nem fulatt meg egy baba sem.Életveszélyes ,és nem hiszem,hogy tul aggodom ha egy 6hónapos baba fuldoklik a szilárd ételtöl mert sajnos roszul müködött nálla a visszaöklendezés reflexe.
Sziasztok! én minden tudományos cikk nélkül így csináltam.próbálkoztunk pépekkel is, de az a mai napig tejesen kudarc pedig már nem babák.
nekem egy gondom van ezzel a cikkel, hogy úgy csinál mintha valami fú de nagy módszert mutatna be. módszert csinál egy tök természetes dologból.
onnantól, hogy ezt az utat elvek és módszerek mentén szeretnénk követni, izzadság szagú lesz.
az sok mellébeszélés az elején, hogy a tápszeres babákkal hű de óvatosan, azt sugallja, mintha itt valami veszélyes mutatványról lenne szó
nekem mindkét gyerekem felült magától 6 hónaposan(tudom, nem ez az általános)és az első fogaik is kibújtak.
onnantól kezdve vacsoránál ott ültek az asztalnál és ha volt olyasmi a vacsiban amit nem tartottam brutálisnak egy ilyen pici babának(mindenféle ajánlásokat figyelembe véve, akkor abból kapott egy falatot a tányérjára. vagy esetleg neki nagyon megtetszett valami a tányérunkról,akkor kapott belőle. általában széttrancsírozták, összekenték vele az etetőszék tálcáját, esetleg megnyalták,de enni belőle csak kb 1 éves koruk körül
az első gyerekemnél még próbálkoztam direkt neki készített ételekkel(pl párolt alma, hogy fog nélkül is boldoguljon)de nem nagyon jött be. mérhető mennyiség sohase fogyott. egy 1,5 cm X 1,5cm -es almakockát megpárolni csak azért, hogy babás étel is legyen az asztalon, na ezt az első hónap lelkesedése után abbahagytam. a második gyereknél már nem gyötörtem magam ilyesmivel.
gyerek szopik, nem hal éhen, sőt a szopihoz hasonlóan teljes értékű étrendet én sose tudok neki biztosítani. minden étkezésnél jelen van, kaja van, ha kell neki kér és kap. ha tetszik neki és boldogul vele, megeszi, ha nem nem, majd pótolja ciciből ha üres maradt a hasa.
félrenyelés: szerintem sokkal nagyobb feneket kerítünk ennek mint amekkora veszélyt jelent valójában. a gyerekek teste éppen olyan tökéletesre van tervezve mint a felnőtteké.
ha félrenyel, az estek 99%ában simán minden gond nélkül visszaköhögi. tulajdonképp sokkal hamarabb visszaköhögi, mint hogy veszélyes helyen lenne a falat.
a fiam nagyon könnyen hány. az első évben semmit se evett anyatejen kívűl, a második évben jól megrágta a falatot, aztán kiköpte. mintha azt gondolta volna, hogy ez a nyelés helyes iránya. ha véletlenül mélyebbre ment a falat, azaz a rendes irányba, visszaöklendezte az egészet. egyszerűen nem volt még érett arra hogy lenyelje. fokozatosan tűnt el ez a probléma. ma 3 éves, minden gond nélkül eszik.
Sziasztok!Szerintem mindent ki kell próbálni, persze érdemes először a kevésbé veszélyes állagú kajával próbálkozni.Biztosan vannak olyan babák akik 6hónaposan már képesek valami szilárdat is megenni, mint ahogy van aki ilyenkor már ül is.Akinek meg nincs teje, gondolom minél előbb szeretne a tápszertől elbúscúzni.Nem hiszem h ki lehet bármiről is jelenteni gyerekekkel kapcsolatban h ez most jó vagy nem jó.A gyerek tudja h mit akar és meg is mutatja.
Azt kell látni egyébként az egész módszerben,hogy a szilárd ételt, amit felkínálsz a gyermekednek csak akkor fogyasztja el (nyeli le),ha élettanilag érett rá, mint ahogyan azt a kutatók is alátámasztják! viszont a pépesnél mi van?… hát az lefolyik szinte a torkán szóval hiába nem érett még meg a hozzátáplálásra, azzal, hogy beadjuk kanállal a szájába úgy az szépen ha nem is mind, de lemegy a torkán… pedig lehet még nincs is itt az ideje.
Bízzatok magatokban és a kisbabátokban… a BLW-nél nem az elfogyasztott étel mennyisége a lényeg, hanem a felfedezés és egyéni fejlődés.
Bevallom én is néha izgatom magam azon,hogy eleget eszik… azután mindig belegondolok, hogy 11 hónaposan nagy utat tett már meg a gasztronómiában a kisfiam, mert nagyon hosszasan tudnám sorolni miket fogyasz el és mind ezeket jó kedvel.
Nagyon örülnék, ha minél több Anyuka számolna be boldogan, hogy gyermeke élvezi a BLW módszt és kicsit kitörnénk a pürééé világából.
Van egy táblázat,ami segítséget nyújt,hogy melyik hónapban milyen ételeket fogyaszthat a baba: http://www.borstvoeding.com/voedselintroductie/schema/engels.html
angolul van, de jó kis segédanyag.
Sok sikert minden Babának és Anyának
Sziasztok!
7hónapos Dávidom tegnap muffinmorzsákat takarított az egyik nővére után, ma meg pizzáról “leesett” hagymát a másik nővérke után.. hiába takarítok, túl gyorsan odaér..
Emese
A hozzátáplálás ideje alapvetően akkor jön el, ha a baba már megtanult ülni, és össze tudja csippenteni a mutató és hüvelyk ujjait; és az sem baj, ha már nem löki előrefelé ki autómatikusan az ételt.
ugyanúgy ő határozza meg mikor menyit eszik iszik, nem tudom megtömni ha nem akarja 
:)) az enyémek így esznek, de az a tapasztalatom, ha hagyom csak szilárd, darabos ételt enni, az nem tesz annyira jót az emésztésének, én tennék egy kérdőjelet, hogy a meg nem rágott étel tápértéke elegendő -e.
Amúgy a második csemete nem volt hajlandó pürét enni mai napig nem enne ha püréznék.
Egyébként az enyémek egyik csak szopott, a másik tápszert is kap, ez nem befolyásolja a baba akaratát
Sziasztok! A kislányom lassan 5 hónapos. Már régóta kacsintgatok a BLW felé, mert ez a pürés dolog nem túl szimpatikus, főleg, hogy két testvéremnél is végignéztem, ahogy 2-3 évesen joghurton és püréken éltek, mert nem ettek szilárd ételt… Nem szeretném elsietni a hozzátáplálást, de mindenféleképpen meg fogom beszélni az orvosunkkal és a védőnővel ezt a fajtáját. A picúr lassan egy hónapja tud fogni, a cumit beteszi a szájába, ha nem stimmel, addig forgatja, amíg “jól” nem fekszik, mindent megkóstol, ami a keze ügyébe kerül. Ettől függetlenül még nem mernék semmi ehetőt a kezébe adni, gondolom, ehhez finomodnia kell a motoros képességeinek. Ami külön szimpi, hogy így a szoptatásról sem kell lemondani, csak akkor és olyan ütemben, ahogy neki jól esik, míg a püréknél szerintem (még soha nem tápláltam hozzá senkit), mivel én határozom meg, mennyit egyen, talán hamarabb véget érne…
Sziasztok!
Nagyon érdekes ez a cikk. Csongor fiam (9hó) nyilván olvasta, ugyanis kb. 2 hónapja nem hajlandó pépeset enni, csak darabosat, de leginkább azt, amit mi eszünk. A fő étkezések számára azonban szerencsére még a szopizások.
Tetszik ez a módszer, úgy látszik, hogy alkalmazzuk is:)
A nem túlspirázás mellett vagyunk mi is.
Én először anyatejjel kevertem a krumplit, aztán kezdtem más-más zöldségekkel.
Igaz, hogy pürésítek, de ez nem azt jelenti, hogy megtömöm a gyereket. Odatartom a szájához és szépen leszopogatja róla. Vannak nagy kedvencek, vannak kevésbé preferált zöldségek. A gyümölcs mindig kicsit savanyúnak tűnik, de aztán belejön és cuppogja lelkesen.
Én biztos, hogy csak akkor fogok neki szilárd ételt adni, amikor felült magától. Addig ugyanis káros a gerincének. akkor is, ha felültetve megmarad.
Aztán persze jönnek a kézbe adható szilárd ételek. De ez a legkézenfekvőbb. Én többet vártam a cikktől.
Hát én nem tudom. Alapvetően szimpatikus dolgok vannak ebben a cikkben, de azért kicsit szkeptikus is vagyok. Hogy miért, azt fent már említették mások.
Az én kicsi fiam (fél éves) egy hete kap pürés ennivalót, de nem érzem úgy, hogy akarata ellenére “tömném meg”. Megfogja ő is a kanalat, rakja a szájába, ha nyújtom felé a kanalat, nyitja a száját, ha meg nem kér többet, kiköpi, elfordul, illetve becsukja a száját. És ez nekem jel, hogy elég volt neki az ennivaló. (No, meg forog, tekereg az ölemben, mindenképp tejecskét kér utána.)
Jó ideje érdeklődik amúgy aziránt, mit eszünk mi felnőttek, párszor kapott is korábban almacikket vagy hámozott almát rágicsálni (már van 2 foga), ízlett neki. Mondjuk fura, mert valahogy, mióta “hivatalosan” kap ő is az anyatejen kívül mást (eddig almát és répát kapott, előbb külön majd vegyítve), mintha kevésbé érdekelné az étel, és nemhogy csökkent a szopizási kedve, inkább nőtt. fura.
Szólj hozzá: