Megjegyzések: Mi a kontinuum elv?

Marcsi

Marcsi — Sat, 24 Jul 2010 07:50:50 +0000

Az egy ágyban alvásról megoszlanak a vélemények - sajnos. Van egy szintén jó könyv: Dr. William Sears - Éjszakai gondoskodás, gyermekgyógyász,nyolcszoros apa és többszörös nagypapa könyve, aki orvosi szempontból is megindokolja, hogy nem káros az egy ágyban alvás, az alvási ciklusok összehangolódása egyáltalán nem árt a gyermeknek.
Szerintem nem mindenkinél működik, lehet, hogy vannak gyermekek, akiknél más az igény, és nyilván nem minden szülő tudja ezt bevállalni. Azt gondolom ez is fontos és nem kell erőltetni sem. Nálunk nagyon jól működik az együtt alvás, szerintem csodálatos dolog.

Vivi

Vivi — Sun, 11 Jul 2010 23:05:33 +0000

Kedves Gem!
Ne haragudj, hogy ezt írom, de szerintem ez butaság, hogy a gyerek alvás közben átveszi a légzés ritmusodat. Evvel azt feltételezzük, -a kontinuum elvvel teljesen ellentétben,- hogy ő még arra sem képes egyedül, hogy életben maradjon. Soha nem hallottam olyan babáról, aki a szülői ágyban alva bölcsőhalált halt, (ami állítólag a légzésleállástól következhet be) ellenben sokról hallottam, aki a saját szobájában egyedül, elszakítva az anyjától halt így meg. (Sokak véleménye szerint pont az elszakítás érzése miatt halnak meg.) Az én kisbabám Bébácskához hasonlóan legtávolabb akkor alszik tőlünk, amikor az ágyunkhoz rögzített kiságyába teszem. Észrevettem azt is, hogy amikor valami okból távolabb alszik tőlem (mondjuk napközben, amikor valami okból épp nem hordozóban alszik rajtam) akkor sokszor felületes légzéseket követő hosszú és ijedtnek tűnő belégzés következik, egyszóval zaklatott a légzése. Ilyen SOHA nem fordul elő akkor, amikor mellettem alszik. Én ösztönösen azt érzem, hogy ennyi közelségre és szeretetre van szüksége a kisfiamnak és ezt maximálisan ki is elégítem. Teljesen logikusnak találtam a kontinuum elvet, semmi hibát nem találtam benne és amennyire csak telik tőlem, meg is valósítom. Mindenesetre, ha valaki nem akarja a szülői ágyban altatni a babáját, legalább ne tegye külön szobába. Az a legrosszabb amit fizikailag, érzelmileg, energetikailag vagy bárhogyan tehet vele.

bébácska

bébácska — Thu, 03 Jun 2010 18:24:40 +0000

Sziasztok! Teljesen új vagyok az oldalon, és még alig-alig olvastam hozzászólásokat, de gondoltam gyorsan megkérdezek valamit, mert sztem az alábbit oly sokszor kihagyják a lehetséges opciók közül.
Tehát arról mi az általános vélemény, vagy saját, személyes meglátás, h babuci a saját kiságyában alszik, mely szorosan, az oldalrácsot levéve rögzítve van a szülői nagyágyhoz, tehát velünk is van, de kicsit külön is (persze nem mindig mert az éjszakai vagy épp a hajnali etetés során, után ottmarad mellettem, de az éjszaka felét végülis így félig külön tölti). Apuka hiányolja főleg a nagyágyból mert így őtőle távolabb van. Alapvetően sztem ez teljesen jó megoldás, de olvasva az elméleteket, meg hallgatva Apuka időnkénti hiányérzetét, elbizonytalanodom..

Köszi a válaszokat!

Gem

Gem — Wed, 02 Jun 2010 12:59:18 +0000

Ja, azt nem írtam az előbb, hogy egyébként a többi dologban a cikkel értek egyet, igenis fel kell kapkodni a gyereket minden pillanatban, ha erre van szüksége. Ha ezt megteszed kicsi korában, akkor két évesen már nem lesz rá igénye olyan sokat, hogy leszakadjon emiatt a derekad. Bár én mindig élvezem, hogy a két-három stb. éves unokahúgaim milyen pillekönnyűek a saját 10-12 éveseimhez képest (akiket csak azóta nem emeltem meg egyáltalán, hogy jön a kistestvér).

Gem

Gem — Wed, 02 Jun 2010 12:54:05 +0000

Az egyik baj az egy ágyban alvással az, hogy a gyerek átveszi az anya (apa) légzési ritmusát, a felnőtt légzése a kicsinek viszont túl lassú! Emiatt oxigénhiány alakulhat ki nála. Sokan hivatkoznak arra, hogy “dehát” a magyar (szegényebb) parasztság körében is évszázadokon keresztül milyen jól működött az egy ágyban alvás, épp csak arról felejtkeznek el, hogy 1. a fűtés hiánya nagyobb baj volt, mint az egy ágyban alvás egyébként, 2. a gyerek nem a két szülő között, hanem valahol a lábuknál, a többi gyerek között aludt. A szülői légzésritmus-átvevés viszont annyira működik, hogy a gyerek légzésritmus zavaránál alkalmazható terápia alapja. Falvay Dóra: én élvezem az autóban és az íróasztalon és bárhol máshol is, de azért esténként/reggelenként mégiscsak szükséges az ágyban is a magánélet. Két első gyerekem már elég nagy, és habár volt külön helyük (hm, a másodiknak ágya nem volt rögtön, de legalább a babakocsi mózeskosara a mi szivacsunk mellett), természetesen elég sok időt töltöttek mellettem is, különösen, ha nem volt erőm felkelni a szoptatáshoz. Egy alvó, vagy fentlevő de mosolygó csecsemő mellett ha nem is mindent, de elég sok mindent lehet csinálni A mostani kisbabánkkal még intrauteri csináljuk hármasban minden nap, majd meglátom, mi lesz, ha kibújik…

szilver

szilver — Thu, 13 May 2010 09:17:22 +0000

Úgy kell mindent csinálni, ahogy a gyerek jelzi.6 hónapos kora óta van a mienk külön, addíg is külön ágyban volt, sőt nem is alszik el, ha nem a saját ágyában van. Ez később gáz lesz, ha több napra elmegyünk, de megoldjuk. A külön szobában boldogan elalszik este 8-kor, mi meg TV-zhetünk akármeddíg.Felkel és elvan, míg nem hív.Ha hív, megyek. Sszeretném, ha önálló lenne, persze úgy, hogy megmutatom neki, hogy egyedül is elvan a baba néha. Igenis odaszoknak.Nem etettem 2-3 hónapos koráig időre, utána viszont muszáj volt, mert a cici nem csak étel lett, de anya lett, minden lett. WC-re sem tudtam menni, óránként kérte.Aztán érdekes módon jó lett 3 óránént is.A szokás nagy úr.Én javaslom a gyerek igényeit figyelni az ésszerűség határain belül. Amit nem lehet vele büntetlenül megtenni 2 évesen (az állandó felkapkodás) az elejétől célszerű kerülni.Következetesség!!!

Falvay Dóra

Falvay Dóra — Wed, 05 May 2010 12:29:44 +0000

Bocsánat, “beribarni”, nagyon szeretném tudni, hogy az ember hogy él akkor, khm, magánéletet az urával? Begyepesedett vén izé vagyok, de nem vonz a konyhaasztalon vagy mosógép tetején lopott percek édes gondolata.

Felicitasz

Felicitasz — Mon, 03 May 2010 14:54:07 +0000

Én is olvastam, sőt, nagyjából ezt is csináltam. Ugyanakkor, egyetértek itt fentebb Malinallival. Ki-ki csinálja azt, ami neki megfelel: igen, vannak babák, akik sokkal könnyebben megnyugszanak, ha békén vannak hagyva. Vagyis, a kötődő nevelés elvei szerint a gyerek szükségleteit elégítjük ki, a szükségletek viszont egyénenként eltérhetnek.

Qbogizmo

Qbogizmo — Tue, 13 Apr 2010 14:24:59 +0000

SZiasztok!

NEkem még nincs nagy tapasztalatom, mivel ma 2 hónapos a kislányom, de attól tartok, hogy nekem nagyobb szükségem van arra, hogy átvegyem a családi ágyba, mint neki. Egyelőre úgy gondolom, hogy az egész napos maximális odafigyelés után nem gond, ha egy alvást vagy 2t a kiságyában tölt, amitegyébként zokszó nélkül tesz, mert 24ből ez kb csak 6-7 óra, a többiben úgyis az anyján lóg… vagy az anyja rajta:)

Mindenesetre igyekszem annyit ölelgetni, hogy egy életre jóllakjon tőle:) Meg én is:)

Malinalli

Malinalli — Thu, 11 Mar 2010 12:06:39 +0000

Sziasztok!

Szerintem amint a táplálásnál jó követni a baba igényeit, úgy az alvásnál is. Az én kisfiam a legapróbb neszre felriadt az első pillanattól kezdve, és nagyon nehezen tudott visszaaludni. Amióta (kb. 2, hónapos kora óta) külön szobában rácsukom az ajtót, boldogan alszik 8-10 órákat éjjelente, és nekünk sem kell paplan alatt lélegzetvisszafojtva kifújni az orrunkat
És ettől még egy vidám, barátságos, kiegyensúlyozott baba.
Szóval szerintem nincs általános érvényű, minden gyerekre ráúzható nevelési módszer.