Mielőtt megvizsgálnánk a kötődő nevelés (az eredeti angol kifejezéssel: attachment parenting, röviden: AP) alapjait, fontos tudni, hogy mit jelent a “kötődő”, “összekapcsolódó”, (attached) kifejezés. Ebben a cikkben a “kötődő”, “kötődés” (attached, attachment) kifejezéssel gyakran fognak találkozni, mivel ez alapvetően a szülőség egyik legfontosabb kifejezése. A kötődés egy olyan, szülő és gyerek közt kialakuló, speciális kapocs, amely, amennyiben kielégítő mértékű, hozzásegíti az anyát és gyermekét ahhoz az érzéshez, hogy ők egy szerves egészet alkotnak.

Ez az érzés oly erős, hogy a szülés után az édesanya akkor érzi magát teljesnek, ha együtt van a gyerekkel, amikor  pedig ez nem így van, kellemetlen érzések kerítik hatalmába. A továbbiakban gyakran fogjuk használni az anya-gyermek kifejezést. Az apát nem kizárva ebből a kapcsolatrendszerből, de mivel – legalábbis az első hónapokban - az esetek többségében az anya-gyermek kapcsolat inkább alapul veendő  jelenség. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az apa és a gyermek között nem jöhet létre hasonlóan mély kapcsolat. Mindazonáltal ez a kapcsolat az anyáéhoz  képest gyakran más jellegűnek tűnhet. Nem jobb, vagy rosszabb az anya-gyermek kapcsolatnál, csak más. A kötődés ennek megfelelően azt jelenti, hogy az édesanya és gyermek  harmonikus kapcsolatban vannak egymással. Összhangban lenni egy csecsemővel, ez az egyik legnagyszerűbb érzés, melyet egy anya a gyermekáldás kapcsán egyáltalában remélhet. Figyeljünk meg egy olyan csecsemőt és egy olyan anyukát, akik a kötődés szellemében vannak együtt, vagyis harmoniában vannak. Amennyiben a baba bármiféle jelzést ad, mint pl. sírás, vagy egy bizonyos arckifejezés, mely a gyerek szükségleteire utal, az anya reagálni fog erre, mivel ezen jelzésekre minden esetben nyitott. Kezdetben a reakciók talán egy kissé erőltetettnek tűnhetnek, ill. nem feltétlen mindig a gyermek szükségleteinek megfelelők. Amennyiben azonban az anya és a gyermek ezen jelzésrendszert kapcsolatuk során számos alkalommal végigpróbálták, ezen reakció-viszontválasz kapcsolat a szülő-gyermek kapcsolat szempontjából a továbbiakban egyre természetesebbé és harmonikusabbá válik. A csecsemő egyre inkább rájön arra, hogy az anyjától kapott választ  szinte már előre tudja , ami által még inkább motiválva érzi magát arra, hogy még több jelzést adjon, mivel megtanulja, hogy erre a megfelelő és általa előzetesen vélelmezett válaszokat fogja kapni. Azáltal, hogy a csecsemő megfelelő viszontválaszt ad az anyának arról, hogy törődése elérte a kívánt hatást, az anya és baba kölcsönösen élvezik az együttlétet. Egyre inkább hozzászoknak egymás jelenlétéhez is. Egy anyuka a következőket mesélte: „Teljesen úgy érzem, hogy függök a gyermekemtől.” Ez azt akarta jelenteni, hogy az anya csak akkor érezte jól magát, mikor együtt lehetett a kisbabájával . Ha viszont külön voltak egymástól, kellemetlen érzések kerítették hatalmába. Önök is rá fognak jönni erre, ha ilyen szoros kötődést alakítanak ki születendő gyermekükkel. Amennyiben a gyermek sír, Önök pedig szívből jövő természetes, nem pedig egy kényszeres válaszreakciót produkálnak:  a kötődés már ki is alakult.

Előbb-utóbb, megtanulják előre látni a gyerek felmerülő szükségleteit. Egy arckifejezés, pl. egy grimasz megelőzheti a sírást. Ennek megfelelően már az arckifejezésre is reagálnak, még azt megelőzően, hogy a gyereknek sírnia kellene, annak érdekében, hogy felhívja magára a figyelmet?

A kötődés már ki is alakult.

Ha  a szülő reakciói természetesebbé válnak, ösztönösen történnek, ahelyett, hogy a csecsemő sírásának értelmezését tudományos alapokra helyeznék, amivel kapcsolatban különböző ötleteket agyalnak ki (elrontom esetleg? Manipulál engem a gyermek?) Ehelyett természetes és egyszerű reagálás történik, ezzel egy időben pedig átérzik reakcióik helyes voltát:

A kötődés már ki is alakult.

Mit jelent a kötődő nevelés?

A kötődő nevelés egy olyan nevelési irányzat, mely a gyerekneveléssel és gyerekgondozással kapcsolatban szülőből és gyerekből egyaránt a legjobbat képes kihozni.

A kötődő nevelés hét eszköze:

1. A születést követő “kötődés” (Birthbonding)

Az a mód, ahogy csecsemő és szülő a szüléskor egymáshoz viszonyul, segít a kötődés kezdeti kialakításában. A szülést követő néhány hét olyan érzékeny időszak, melyben anya és baba kizárólag azzal van elfoglalva, hogy egymáshoz minél közelebb kerüljön.

Egy a szülést követően kialakuló szoros kötődés lehetővé teszi, hogy a gyerek természetes biológiai, a kötődést elősegítő magatartásformáit, valamint az anya intuitív, biológiai és védelmező ösztöneit egymással megfelelőképpen összhangba hozza. Ezen biológiai páros mindkét résztvevője megfelelő indíttatást kap ahhoz, hogy végül eljusson azon pontra, melytől fogva a gyerek a legfontosabb, az anya pedig a leginkább alkalmas arra, hogy gyerekét megfelelő módon ellássa. „Mi történik akkor, ha az azonnali kötődést valami megakadályozza?” Vannak esetek, mikor ezt a szeparációt orvosi indokok – komplikációk – teszik szükségessé. Mihelyt azonban ezen időszak elmúlik, a kötődés kialakulásának és további fejlődésének semmi nem áll az útjában. Mikor a Kötődés ötlete 20 évvel ezelőtt első ízben felmerült a neveléssel kapcsolatban, voltak, akiket ez teljesen kibillentett egyensúlyukból. Az emberi kötődésnek az elmélete eddig soha nem volt cél.

A születéskor kialakuló kötődés nem egy olyan pillanatragasztó, mely az anya és gyerek kapcsolatot egy életre összefogni képes. A kötődés / bonding olyan tettek sorozata , mely az anya és gyermeke közti tartós kapcsolatot végül egy életen át biztosítja. Az azonnali kötődés a szülő és gyermek kapcsolatának e tekintetben mindössze a megfelelő előnyöket biztosítja.

2. Szoptatás (Breastfeeding)

A szoptatás a legjobb arra, hogy az anya megismerje a gyermekét. Segít a baba  jelzéseinek a megfelelő értelmezésében, testbeszédként is működik. Ez az első lépés, hogy az anya megismerje a kisbabáját. A szoptatás mindkét félnek egyaránt megfelelő kezdést biztosít a közös élethez. Az anyatej olyan egyedülálló, az agyi fejlődést serkentő összetevőket tartalmaz, melyeket sem szintetikusan előállítani, sem pedig megvásárolni nem lehet. A szoptatás az anya és gyermek közti megfelelő kémiai egyensúly kialakulását is elősegíti, amennyiben megfelelő mértékben stimulálja a prolaktin, ill oxitocin elválasztást. Ezek olyan hormonok, melyek segítik az édesanyát, hogy átélje, átérezze az anyaságát.

3. Babahordozás (Babywearing)

Egy elfoglalt hordozó személy karjaiban egy kisbaba igen sokat tanul. A hordozott babák sokkal kevésbé nyugtalanok és több időt töltenek el a nyugodt ébrenlét állapotában, ami a leginkább alkalmas arra, hogy a csecsemő minél több információt megtanuljon környezetéről. A hordozás mindezek mellett fokozza a szülők érzékenységét is. A baba folyamatosan testközelben van, a szülő pedig egyre inkább megtanulja érteni a jelzéseit helyesen értelmezni őket. A közelség meghitt légkört is teremt.

4. Együttalvás (Bedding close to baby)

Minden család számára az a legjobb, ha mindenki ott alszik, ahol a leginkább pihenni képes. A családi ágy egy biztosítja azt a testi kontaktust, mely a napközben elfoglalt szülők számára megteremtheti, hogy kapcsolatuk a gyerekükkel az éjszaka folyamán ismét helyre álljon. Mivel az éjszaka az ilyen korú gyerekek számára a félelem időszakát is jelentheti, a szoros együttlét a minimumra csökkenti az éjszakai szeparációval kapcsolatos félelmeket és segít a kisbabáknak abban, hogy megtanulják, hogy az alvás egy olyan állapot, melybe finoman megyünk bele, s amelyben félelem nélkül elidőzhetünk.

5. A gyereksírás verbális jelentéstartalma ( language value of your babys cry)

A gyereksírás egy olyan jelzés, melyet arra találtak ki, hogy a gyerek túlélését biztosítsa, ill. a szülők fejlődését szolgálja. A sírásra való megfelelően érzékeny  reakció a bizalom légkörét teremti meg. A gyerek megtanulja, hogy a körülötte lévők reagálnak a szükségleteire, a szülő viszont lépésről lépésre sajátítja el azon képességet, hogy gyermek szükségleteiben megbízzon. Ez azután a szülő-gyerek közti kommunikáció minőségét nagymértékben javítja. A csecsemők nem azért sírnak, hogy manipuláljanak, hanem hogy kommunikáljanak.

6. Óvakodjanak a baba-trénerektől (beware of baby trainers)

A szülői állapot megtanít arra, hogy a különféle jó tanácsokat józan kritikával fogadjon a szülő, különösen olyan esetekben, amikor ezen tanácsok olyan extrém és szélsőséges nevelési stílusokat képviselnek, melyek arra hivatottak megtanítani a szülőket, hogy a gyerekük helyett egy órára, vagy akár ne adj Isten, egy időbeosztásra figyeljenek inkább. Ez nem más, mint a hisztériás nagytöbbség. Ezek a „kényelmes szülők” rövidtávon ugyan, sikeresek lehetnek, a hosszabb távú eredmények szempontjából azonban veszíteni fognak előreláthatólag. Ebből pedig egyenesen következik, hogy ez a  hozzáállás hosszútávon semmi esetre sem tekinthető kifizetődő vállalkozásnak. Ezek az inkább korlátolt magatartások végül ahhoz vezetnek, hogy szülő és gyermek közt távolság jöhet létre, mely a mindkettőjüket eredményesen tartja vissza attól, hogy a gyereknek megbízható támaszt jelenthessenek a szülők.

7. Kiegyensúlyozottság (balance)

Nagy igyekezetünkben, hogy gyermekeink elvárásainak minden tekintetben maximálisan megfeleljünk, előfordul, hogy saját és partnerünk szükségleteit elhanyagoljuk. Meg kell tanulni, hogy a kiegyensúlyozottság kulcsa szülői létükben, a gyerekeik szükségleteire való megfelelő reagálásban, továbbá abban a tudatban keresendő, hogy mikor kell igent, ill. nemet mondanunk, valamint abban a bölcsességben, hogy megtanuljunk igent mondani azon esetben, amennyiben mi szorulnánk mások segítségére.

Kötődő nevelés:

A kötődő nevelés egy a kezdetektől jól követhető nevelési irányzat. Lehetnek azonban olyan egészségügyi, vagy családi körülmények, melyek nem teszik lehetővé a szülő számára, hogy az eddig felsoroltakat maradék nélkül megvalósítsa. A kötődő nevelés elsősorban a résztvevők lelkét, ill. szívét célozza meg, amely lehetővé teszi a szülő számára, hogy gyerekének minden egyéni szükségletével szemben nyitott legyen. Ezen felül abban is hasznos segítség lehet, hogy a szülő eljusson arra a pontra, hogy végül bölcs és gyors döntéseket hozhasson arról, mi a legjobb neki, és a gyermekének. Hozzák ki a legjobbat az adott körülményekből, amelyek a rendelkezésre állnak! Ennél többet egy gyerek végül mit is várhat el a szüleitől. A fenti irányelvek szülőnek, ill. gyereknek egyaránt segítenek abban, hogy elinduljanak a helyes úton. Használják ezeket annak érdekében, hogy saját testreszabott nevelési irányelveiket eredményesen kialakíthassák. Egy olyan magatartást, mely a gyerek egyéni szükségletein túl a család igényeinek lehetőség szerint maradéktalanul megfelel. A kötődő nevelés mindenkinek hasznos segítség lehet abban, hogy egyéni nevelési elveit végül eredményesen alakíthassa. A kötődő nevelés egy ajánlás, nem pedig egy szigorú szabályzat. Az a nevelési forma, melyet számos szülő ösztönösen is alkalmaz. A nevelés túlságosan is egyéni, a csecsemő pedig nagyon is összetett ahhoz, hogy az egyetlen helyes út kijelölésére felelősségünk teljes tudatában vállalkozhassunk. A lényeges szempont minden esetben az, hogy ügyeljünk a gyermek, valamint a szülők közti kötődés fenntartására, ill. felépítésére. Ebben a kötődő nevelés leírt irányelvei meggyőződésünk szerint hasznos segítséget jelentenek. Amennyiben már ezen az úton járnak és már “kötődően nevelő szülőnek” nevezhetik magukat, minden esetben maradjanak a már kipróbált és működőképes dolgoknál, miközben próbáljanak meg változtatni azokon, melyek nem működnek. Előbb-utóbb mindenkinek sikerülni fog a saját egyéni nevelési elveinek a kialakítása, azon attitűdé, mely a szülő, valamint a csecsemő számára egyaránt megmutatja azt az utat, melyen a kölcsönös összetartozás szellemében együtt mehetnek végig. A kötődő nevelés nem más, mint egy érzékeny és viszontválasz alapú nevelési elv. A gyermek jelzéseivel kapcsolatos érzékenység, ezek a jelzések megfelelő értelmezésének érdekében minden esetben tanulható és tanulandó. Mivel a gyerek bízik abban, hogy szükségletei megfelelően ki lesznek elégítve, ill. hogy verbális jelzéseit környezete meghallja, a gyermek hinni fog saját képességeiben, hogy jelzéseivel végül eredményesen hívhatja fel magára mindenkori környezetének a figyelmét. A folyamat eredménye végül ahhoz vezet, hogy a gyerek egyre inkább kifinomultabb jelzéseket fog alkalmazni, a szülők pedig fokozatosan képessé válnak arra, hogy ezeket a jelzéseket megfelelőképpen értelmezzék, így a teljes szülő-gyermek kommunikációs viszony leegyszerűsödik. A kötődő nevelés egy munkaeszköz. A munkaeszközök olyan dolgok, melyeket annak érdekében használunk, hogy bizonyos munkákat elvégezhessünk. Minél kifinomultabbak ezen eszközök, feladataink elvégzése annál könnyebb. Ne tévesszék szem elől, hogy a magunk részéről az eszköz, nem pedig a „lépés” kifejezést használjuk. Az eszközök tekintetében minden esetben lehetséges a választás, attól függően, hogy személyes szülő-gyermek kapcsolataiknak melyik felel meg a leginkább. A „lépések azt feltételezik, hogy Önök minden, a rendelkezésükre álló lépést meg kell, hogy tegyenek annak érdekében, hogy a kívánt eredményt végül elérhessék. A kötődő nevelést olyan munkaeszköznek kell felfogni, mely a szülő-gyermek interakciókban összekötő szerepet játszik s amely szülőnek, ill. gyermeknek egyaránt segít abban, hogy egymással kapcsolatba léphessenek. Amennyiben a szülő-gyermek kapcsolat, valamint a (tudomány, egészségmegőrzés, ill. a jó öreg SPA) integrált egységet alkotnak, végül a gyereknevelés is természetesebbé és örömtelibbé válhat. A kötődő nevelésre, mint a tudomány egyik eszközére kell tekintenünk. Minél jobban ismeri a szülő a gyermekét, a gyermek annál inkább meg fog bízni a szülőben, minek következtében a fegyelmezési kérdések is effektívebben lesznek megoldhatók. Innentől kezdve egyszerűbbnek fogják találni gyermekük fegyelmezését, a gyerek pedig könnyebben fogja hagyni, hogy fegyelmezzék.

A könyv kapható angol nyelven a Mamamiboltban:

sears