Ha szoptatásról, illetve anyatejes táplálásról beszélünk, általában a baba felől közelítjük meg a témát: miért jó a számára, milyen élettani előnyökkel jár. Illetve az elválasztást is a baba, gyermek szemszögéből szoktuk általában kitárgyalni, annak ellenére, hogy a folyamatnak egy szintén hangsúlyos és fontos résztvevője is van rajta kívül: az anya. Most az édesanya szempontjából közelítettük meg ezt az érzékeny témát Lepesi-Benkő Réka molekuláris biológus – genetikussal, laktációs szaktanácsadóval.
mamami: Kezdjük az elején. Meddig ajánlott az anyatejes táplálás?
Lepesi-Benkő Réka: Először is, szeretném tisztázni, mi a különbség az anyatejes táplálás és a szoptatás között.
Az ember méhlepényes emlős, ezen belül pedig főemlős. Ez azt jelenti, hogy hosszú várandósság után hozza világra egy, olykor több kisbabáját, akiket a megszületésük után szoptat. Ez az, ami ha nem működött volna, a jelenlegi emberiség már ki sem tudott volna alakulni. A szoptatás ennek megfelelően nem csak táplálkozást jelent, hanem egy komplett gondozási formát, immunizálást, hőháztartás-támogatást, idegrendszeri fejlesztést, kommunikációt…
A szoptatás fajunk biológiai normája, azaz a faj fennmaradásának kulcsa. Azonban mivel az ember azokban az esetekben sem szeretné elveszíteni a kisbabáját, amikor a baba szoptatása valami miatt akadályoztatva van, a baba számára ha van olyan nő, aki képes a melléből tejet kinyerni, ezt a babának tudja adni – ideális esetben ez az asszony a kisbaba saját édesanyja, de az anyatejdonáció is egy csodálatos segítség tud lenni, ekkor még mindig megvalósítható az anyatejes táplálás, noha a szoptatás élettani funkciói ebben az esetben már sérülnek. Az anyatejpótló tápszerek alkalmazása pedig már a negyedik legjobb alternatíva a baba táplálására, hiszen a legjobb a szoptatás, a második legjobb az édesanya teje nem szoptatás révén, a harmadik a donor női tej. Azt sem szabad elfelejteni, hogy már kis mennyiségű anyatej nagyon kedvezően tud hatni a kisbabára, tehát abban az esetben is, ha csupán részleges szoptatás valósítható meg, a baba számára óriási ajándék az összes csepp anyatej, amit kaphat.
No, de térjünk vissza az ember biológiai normájához. Azt – őszintén remélem – senki sem vonja kétségbe Magyarországon, hogy egy kisbaba számára az anyatej a legjobb táplálék az első hónapokban. Amint azonban a hozzátáplálás kérdése is előkerül, már komoly viták tudnak kialakulni az édesanyák között. A baba fél éves koráig a kizárólagos igény szerinti szoptatás javasolt, ezt követően a fokozatos átállás a családi ételekre. Az első életév jellemzően a kóstolgatásról szól, a második során kezdenek nagyobb mennyiséget fogyasztani a családi ételekből a totyogók, amennyiben az anyatej és a szopási alkalmak korlátozás nélkül rendelkezésre állnak. Ennek megfelelően a WHO ajánlás is így szól: az első hat hónapban kizárólagos szoptatás/anyatejes táplálás/ezek hiányában anyatejpótló tápszeres táplálás, majd hozzátáplálás mellett szoptatás legalább kétéves korig, vagy ennél tovább addig, amíg a baba-mama diádnak ez jó. Antropológiai vizsgálatok és a néprajzi gyökereink is azt bizonyítják, hogy a szoptatás valamikor a fogváltás előtt be fog fejeződni, addig az, hogy egy gyereknek még a szopásigénye nem épült le, teljesen normális.
Teljesen elfogadott, ha egy óvodás a cumijával a szájában alszik el az oviban, míg a szoptatott gyerekek esetében már erősen kritizálni szokták az anyákat, holott ugyanarról az idegrendszerinti érettségről beszélünk a két gyerek esetében, ami teljesen megfelel az ember biológiai norma szerinti fejlődésének.
Jelenleg a kérdés inkább az európai kultúra jellege miatt aktuális, mint a szoptatás és az ember fejlődésbiológiája miatt.
mamami: Milyen előnyökkel jár a hat hónapon/1 éven/2 éven túli szoptatás?
Lepesi-Benkő Réka: Tekintettel arra, hogy ez a faj biológiai normája, inkább azon érdemes elmélázni, hogy mi az előnye annak, ha nem így teszünk? Az anyatej összetétele mindig követi a gyermek aktuális szükségleteit, és ezt teszi olyan hihetetlenül összehangolt módon, hogy a két immunrendszer kommunikációja révén az anya tejében a szoptatást követően rövid időn belül megjelennek azok az ellenanyagok, amikre a kicsinek szüksége van, ha új kórokozóval találkozott. A totyogók számára termelődött anyatej összetétele rendkívül kedvező immunológiai szempontból és bizony az idegrendszer éréséhez szükséges anyagoknak is értékes tárháza.
Kultúránk azonban sajnos nem szoptatásbarát és rendkívül hipokrita. Rengeteg kritika éri a szoptató édesanyákat, a nők mellét inkább szexuális tárgyként kezelik, gondoljuk csak arra, hogy teljesen elfogadott, hogy pl. egy sportolásnál alkalmazott táplálékkiegészítőnél is a csinos hölgy alig-bikiniben pózol a plakátokon, míg egy gyermekét szoptató teljesen felöltözött anyára minden gátlás nélkül megjegyzéseket tesznek.
Emellett, mivel a csecsemő jelképeként a legtöbb helyen cumi, cumisüveg piktogramokat alkalmaznak, erős vizuális befolyásolásnak is ki vannak téve korunk anyái – holott ha egy baba cumizik, már nem igény szerint szopik, aminek megvan az a kockázata, hogy a tejtermelődés nem fogja követni a baba valódi igényeit. Amikor ilyen erős presszió alatt vannak az anyák, valóban ritka az, hogy örömmel szoptassanak totyogókat.
Azt kell mondanom tehát, hogy amennyiben egy anya ekkora ellenszélben nagyobbacska babát szoptat, rendkívül tisztelem ezért és nagyon örülök neki, ha ezzel találkozom. Ezek a babák ugyanis több olyan segítséghez jutnak az optimális fejlődéshez, mintha nem szoptatná őket az édesanyjuk. (És most hangsúlyoznám, az édesanya kifejezést nem csak a vér szerinti édesanyákra, hanem a szív szerinti édesanyákra is értem – örökbefogadott babákat is lehet megfelelő felkészülés és támogatás mellett szoptatni, ami egy csodálatos dolog, még ha nem is annyira ismert ez a lehetőség az örökbefogadó szülők előtt – természetesen nem elvárás ez sem, de annak, aki szeretné, így nem kell lemondania a baba gondozásának erről a módjáról.)
Az elválasztás mindig konfliktus
mamami: Arról nemrég mi is írtunk, hogyan válasszuk el gyengéden a hosszan szoptatott gyermeket, de arról ritkábban esik szó, mi az az út, ami elvezet odáig, hogy az anya meghozza ezt a döntést. Mit tapasztalsz a hozzád forduló édesanyák körében, mennyire nehéz ezt elhatározniuk, vívódnak-e? Illetve mennyire kapnak ehhez támogatást a környezetükben?
Lepesi-Benkő Réka: Az elválasztás és a nem-elválasztás mindkettő nehéz dolog lehet. Ahogy ezt fentebb is említettem, az anyák ellenszélben szoptatnak. Igaz, annak se könnyebb a dolga, aki ezt nem teszi – ott másfajta nehézségek vannak, de tudjuk, hogy mindenki jobban tudja, mit kell tegyen egy kisgyerekes anya, mint ő maga és ezt azonnal meg is szokták osztani az érintettel…
Természetes,, hogy mindenki vívódik, mi lenne a legjobb neki és a babájának. Az, hogy mi tereli az anyát az elválasztás irányába, nagyon különböző lehet- akár a környezet, akár az anya korábbi tapasztalatai, egy újabb várandósság vagy egy fellángoló betegség, akár a családi hiedelmek, de egy traumatikus élmény, vagy akár egy hirtelen érkező, kedvező állásajánlat is vezethet oda, hogy az anya már nem érzi komfortosnak, netán kifejezetten rosszul éli meg a szoptatást. Én addig, amíg az anya bizonytalan, azt szoktam javasolni, hogy adjon időt magának megálmodni a megoldást, mert az ő életében senki sem kompetensebb nála. Sok minden múlik az érintett gyerek habitusán is és tanácsadóként nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a gyerekét a segítséget kérő anya ismeri a legjobban.
Ökölszabályként szoktam mondani, hogy a babát/gyereket akkor szabad csak megkezdeni elválasztani, ha az anya erről sziklaszilárdan meghozta a döntést – a húzd-meg ereszd meg helyzetek ugyanis nagyon lélekrombolóak tudnak lenni, míg ha valaki úgy döntött, hogy elválasztja a babáját, fontos lenne, ha ezt a lehető legkevesebb sérülés mellett tegye meg.
Az elválasztás ugyanis mindig konfliktus: a gyerek cicit akar, az anya nem akar cicit adni neki. Ezt a konfliktust fel kell vállalni, mégpedig úgy, hogy a kicsi pontosan tudja, hogy nem veszíti el az édesanyja szeretetét és a kapcsolódást, csupán más eszközökkel fog tudni ezek után kapcsolódni az édesanyjához. Az, hogy mennyire támogató a környezetük, az a hozzám forduló anyák esetében is rendkívül változó, gyanítom, hogy ez a hatalmas változatosság az egész társadalmunkra jellemző.
„Hiszek az anyai kompetenciában”
mamami: Aki hosszan szoptatja a gyermekét, valószínűleg nagyon elkötelezett, és nehéz lehet fel- illetve beismernie, hogyha nem bírja tovább. Milyen jelek vannak, amik erre figyelmeztetnek? Illetve van-e egyáltalán olyan, hogy sok ez már az édesanyának, akár lelkileg, akár fizikailag? Van, amikor szoptatási tanácsadóként te magad javaslod az elválasztást, vagy minden körülmények között az az első, hogy megpróbálj megoldást találni, hogyan tud az édesanya átlendülni a nehézségeken?
Lepesi-Benkő Réka: Nem gondolom, hogy egy makkegészséges, jól funkcionáló szoptatásnál különös elkötelezettség kellene a hosszan szoptatáshoz. Ha valakinél averzió alakul ki, hamar észre fogja venni magán a jeleket, hogy ez neki valamiért már nem jó. Ha ezt nem ismeri fel általában nem is kér segítséget, emiatt ezekkel az esetekkel nem találkozom. Van, amikor már felismerik az anyák, hogy gond van, ekkor gyakran önsegítő online csoportokban keresnek megoldást, több ilyenben magam is jelen vagyok a facebookon önkéntes szekértőként.
Laktációs szaktanácsadóként nekem az édesanya döntését kell támogatnom és eszközöket, információkat kell a kezébe adnom ahhoz, hogy informált döntést hozhasson. Ha abban kér segítséget, hogy a kéthetes kisbabát akarja elválasztani, abban fogom segíteni, ha a háromévest szeretné tovább szoptatni úgy, hogy a gyerek óvodába megy, és ennek logisztikájában kér támogatást, abban fogom segíteni. Az anya kompetens felnőtt, képes informált döntést hozni.
mamami: Okozhat-e bármiféle problémát az, hogyha az édesanya a “fogát összeszorítva” próbálja kitolni az elválasztást?
Lepesi-Benkő Réka: Ha az ember abúzusként éli meg a gyerek szoptatását az semmiképp sem jó – ilyenkor fel kell mérni a lehetőségeket és azt a megoldást megkeresni, ami a baba-mama páros számára a legjobb kompromisszumot kínálja. Ha az anya egy nehéz helyzetben nem választja el a kicsit, akkor az az ő döntése lesz. És mint minden felnőtt ember, a döntését képes megváltoztatni, ha az adott élethelyzetben az lesz a számára legjobb. Én hiszek az anyai kompetenciában.
Nagyon fontos a kapcsolódás
mamami: Körülbelül mikor jön el az a (forduló)pont a szoptatás tekintetében, amikor az anya már magára is gondolhat?
Lepesi-Benkő Réka: Úgy gondolom, hogy az anya az első pillanattól kell saját magára is gondoljon, hiszen ha csak a gyerek szempontját vesszük figyelembe akkor is a kicsi elemi érdeke, hogy az édesanyja jól legyen, egészséges és boldog, érzelmileg és fizikailag is elérhető legyen. Mártírt csinálnia senkinek sem kell magából és az igény szerinti szoptatás nem is mártírüzemről szól. Ez a biológiai norma. Piciknél ez az egyetlen tápláékforrás is, ekkor nyilván nem korlátozzuk őket, de ahogy elindul a hozzátáplálás, lassan meg tudnak jelenni a plusz tényezők. Egy beszélni tudó babával már sok mindent meg lehet és meg is kell beszélni.
A klasszikus csak otthon/csak alváshoz szabályokat nagyon szépen el tudják fogadni a kicsik, ha azokat mindig nyugodtan, határozottan, szeretettel kapcsolódva kommunikáljuk feléjük. A kulcsa a dolognak maga a kapcsolódás – ha az megvan, nagyon nagy szabadságra teszünk szert.
Egy éjszakai elválasztásnál például a babácskával együtt megnézzük, ahol elindul lefelé a nap, megbeszéljük, hogy amíg a nap fel nem jön, addig a cici is alszik… éjjel ha kéri, akkor nem ébresztjük fel a ciciket, de öleljük, szeretgetjük a gyereket, minket megkap, csak a mellet nem… és amint pirkad, ha jelentkezik a ciciért, megkapja. Nem jelenti azt, hogy nem lesz tiltakozás és azt meg pláne nem jelenti, hogy az adott gyerek átalussza onnantól az éjszakát, de innentől vége az éjszakai szoptatásnak, nappal pedig a szokott módon mehet tovább a történet. A lehetőségek száma végtelen.
mamami: Ismersz esetleg azzal kapcsolatosan statisztikát, hogy a magyar nők átlagosan milyen hosszan szoptatnak?
Lepesi-Benkő Réka: Sajnos friss adataim nincsenek. Korábban Magyarország a szoptatás terén eléggé előkelő pozícióban volt mind a hányan kezdték meg a szoptatást, mind a meddig szoptatták a babákat a nők témában, de sajnos azt a tendenciát tapasztaltam, hogy egyre kevesebben szoptatnak azok közül fél éves koron túl, mint ahányan szeretnének. A két éven túli szoptatás már kifejezetten ritkának számít.
Somló-Bakos Dalma
További cikkeink a témában:
Tények és tévhitek a szoptatásról
Miért kell normalizálnunk a szoptatást?
Szoptatás rossz érzések szorításában
Gyertek beszélgetni fórumunkra a szoptatásról, ha pedig már nem szeretnél tovább szoptatni, itt találsz támogató közegre.
