A felhívásra nap, mint nap egyre többen jelentkeztetek be, hogy jöttök, gyerekkel, családdal, ennyi meg ennyi hordozókendővel. Próbáltuk megbecsülni hányan leszünk, vajon átérjük-e majd a Dunát? És akkor eljött ez a szép napos délután és minden képzeletünket felülmúlóan sokan voltunk, tengernyi színes kendővel nem csak átértük, jócskán túllógtuk a Dunát. Lobogtak a szélben, hullámoztak a kendők, fantasztikus látványban részesítettük a hetes busz közönségét, a Dunakorzón sétáló turistákat, az elrobogó autósokat, és persze magunkat.

Ünnepeltük a babahordozást, ünnepeltük azt, hogy összetartozunk: összekötnek bennünket ezek a párméteres pamutdarabok, minket és a babáinkat - és minket mamamikat, papapikat, egymáshoz.

Becsléseink szerint 150-200-an lehettünk, gyors számolásunk szerint körülbelül 110-120 hordozókendőt feszítettünk ki egymás között az Erzsébet hídon. Nem csak, hogy átértük a Dunát, de körülbelül harmincan már csak visszakanyarodva, újabb sort alkotva fértünk el.

Köszönjük, hogy eljöttetek, csodás délután volt! Éljen a babahordozás, éljen a II. Nemzetközi Babahordozó Hét! Várunk Benneteket a hordozó hét további programjaira is!

Fotók: Sz. Tibor, neusiedler, dodo, és apósom. :) Köszönet érte!