A 21. századi babák többsége az utcán babakocsiban utazik, és általában előre nézve, háttal a szülőnek. Mivel ez a pozíció jelentősen csökkenti a baba és a szülő közötti kommunikációt, így hosszú távú negatív hatással van a gyermek fejlődésére. Erre az eredményre jutott egy angliai kutatás, az első, amely a babakocsik pszichológiai hatásait vizsgálta.
Az eredmények egybecsengenek a mamami Kifele ne! összeállításának üzenetével: a kifelé fordított hordozás, akár hordozókendőben, akár babakocsiban történik, káros a gyermekek fejlődésére.
A kutatás első részében 2722 baba-szülő párost figyeltek meg babakocsi használat közben Nagy Britannia utcáin. Ezt egy kiegészítő kísérlet követte, amely során 20 babát toltak végig babakocsiban egy egy mérföld (kb 1,6 km) hosszú főutcán, félúton átfordítva a babákat a menetirány felé fordítottból a szülővel szembe ülő pozícióba.
Az utcai megfigyelések főbb eredményei:
- a babák 62%-a előre nézve - a szülőnek háttal - utazott, ez az arány az 1 és 2 év közötti gyerekek esetében még magasabb: 86%;
- a szülő felé fordítva ülő gyerekek 25%-ához beszéltek a szüleik, míg a háttal fordított gyerekek esetében csak 11% az arány;
- összességében a megfigyelt szülők csupán 22%-a beszélgetett a gyerekével.
Az utcai megfigyelések eredményét megerősítette a kísérlet is. Bebizonyosodott, hogy csupán amiatt, hogy a babát a szülő felé fordították, a szülők kétszer annyit kommunikáltak a gyerekekkel.
Életük első éveiben a gyerekek fejlődése szempontjából kulcsfontosságú a kommunikáció, a társas érintkezés. Amennyiben a gyermekek ebben - az agyuk fejlődése szempontjából megismételhetetlenül fontos - időszakban jelentős időt töltenek babakocsiban, amely megakadályozza őket a szülővel való kommunikációban, ez bizonyosan negatívan hat fejlődésükre.
A kommunikáció hiányán túl a kutatás további negatív összefüggéseket is feltárt, amelyek arra utalnak, hogy a menetirány felé fordított pozíció stresszesebb a babák számára.
A kísérlet során a szülő felé fordított pozícióban utazva a babák fele, míg a szülőnek háttal ülő pozícióban csak egyetlen egy gyerek nevetett. A szülő felé fordítva ültetett babák pulzusa alacsonyabb volt, és közülük kétszer annyian (52%) aludtak el az út során, mint a menetirány felé néző gyerekek közül (27%). Mivel a nyugodtabb, biztonságérzetet nyújtó helyzetben könnyebben alszunk el, ezek az adatok arra utalnak, hogy a szülő felé fordított pozíció kevesebb stresszel jár a gyermekek számára.
Levonhatjuk a tanulságot: kifele ne, babakocsiban se!
(Forrás, és a kutatásról bővebben: National Literacy Trust. Fotó: *clarity* / Flickr)
44 komment van a " Kifele ne, a babakocsiban se! " bejegyzésre
Komment RRS feed, TrackbackA cikkel nagy általánosságban egyetértek. Kell a komunikáció, kell a testkontaktus. De nem csak a babáknak, az anyukának sem kell több stressz azzal, h még valamit megtiltunk, vagy ellenzünk, mint pl a babakocsi. Egyébként is sokminden okoz nekünk, anyáknak lelkifurdalást.
Nem kell folyton abban tartani a csemetét, de azzal, h elmegyünk vele a boltba, vagy ügyet intézni,vagy a szabadban altatjuk benne, nem hiszem, h hosszú távon bajt okoznánk,hiszen nem állandó ez a jelenség. Aki egyébként sokat van a gyermekével, sokat játszik, kommunikál, érezteti vele, h van kire támaszkodni, nem fog bajt okozni a lelki fejlődésében. Ha ezt a formáját a mozgásnak is teljesen elvetjük, ugyanakkora törést okozhatunk családon belül. Hiszen nem minden apuka fogadja el a hordozást, sőt nem minden baba fogadja el a hordozást. Az anyukát így senki nem tudja majd felváltani, és neki is kell egy kis szabad tér.
Számomra a “babakocsiba se” egy picit erős. Nekem a tökéletes megfogalmazás inkább a “korlátozzuk le” lenne, és leginkább arra törekednék, h azt erősítsem, h mit kell csinálni, nem azt, h mit nem. A választási lehetőséget sosem venném el senkitől.
Jövök kötözködni: szerintem nem azt mondja, hogy ne tedd babakocsiba, hanem hogy ne kifelé, ugyanúgy, mint, hogy kendőbe(hordozóba)se ajánlja így. A cikkel egyébként én is egyet értek, csak még azt is hozzátenném, hogy az anyukának is így a jobb, legalábbis szerintem, mert én szeretem nézni, hogy mit csinál, mivel szöszmötöl, meg beszélgetés közben is jó látni, hogy figyeli mit mondasz, és ha még esetleg nem is verbálisan de válaszol. Persze vannak esetek amikor én is menetirány szerint tolom (ha éppen nem kendőzünk
)pl.:vakító tűző nap, vagy erős szembeszél….
Én is így látom, viszont az egy év feletti gyerekek babakocsija általában kisebb, könnyebb kell, hogy legyen, (mert már nem 4-5 kilós baba van benne, hanem akár 10-12 kilós is lehet a pici), pláne, ha kistesó (esetemben ikertesó) van. Esernyőkocsiban viszont még nem láttam az anya felé fordított/fordítható változatot. (De azért továbbra is ilyet keresek…)
A cikk babakocsis oldalával én sem egészen értek egyet. Én is szeretem, ha felém néz a baba, de egy idő után igenis kellenek nekik az ingerek. Én akkor is folyamatosan beszélek hozzá, mikor kifelé néz, lessük a kutyákat, gyerekeket. Hozzáteszem a sportkocsik jelentős részénél nem is megoldható (sajnos), hogy váltogathassuk a menetirányt. Vásárlásnál ez szempont, de ha valaki “örököl” kocsit, örül, hogy nem kell erre is vaskos tízezreket költeni.
Nem teljesen értem azt sem, hogy milyen sok időt tölt a gyerek a babakocsiban, hiszen séta közben sem kell bebetonozni a gyerkőcöt a babakocsiba, ki lehet venni onnan.
Az pedig az anya felelőssége, hogy ne csak akkor kommunikáljon a gyermekével ha az szemben ül vele. Ha valaki úgy tud több órát sétálni a gyerekével, hogy egy szót sem szól hozz, akkor az a baba nem a séta miatt fog sérülni.
hét végén pont erről beszélgettem Zsolttal…
nem gondoltam volna, hogy kutatási terület, de pont az fogalmazódott meg mindkettőnkben, hogy ha már babakocsi, akkor legalább felénk nézzen a lurkó, háttal olyan személytelen…
azért sétál az ember, hogy jól érezze magát…
és ez számomra elképzelhetetlen úgy, hogy nem szólok a gyermekemhez…
“…közülük kétszer annyian (52%) aludtak el az út során, mint a menetirány felé néző gyerekek közül (27%)…” - ebben szerepe lehetett annak is, hogy az út második felét töltötték így. Fordítva is érdemes lett volna megcsinálni a kísérletet, hogy, azzal összehasonltva lehessen értelmezni korrektül az eredményeket.
Egyébként saját tapasztalatom egybecseng a cikkel, én is jobban szeretem amikor felém néz! Márha egyáltalán babakocsiba ülünk…
hbdzs, nekem két babakocsim van, és mindkettőt nagyon szeretem.
A cikkben egy pillanatra sem akartam azt sugallni, hogy ne tegyük babakocsiba, csak, hogy az általános előre felé fordított pozíció nem jó, se kocsiban, se kendőben.
Szóval az utolsó mondat ezt akarja mondani: ne fordítsd kifele a gyereket, SE kendőben, SE babakocsiban.
Oké, értem, és teljesen jó így a mondat. Bár ez még mindig nem oldja meg azt a kérdést, vagy problémát, h sajnos legtöbb babakocsi nem felel meg ennek a kritériumnak. Bár én sokat költöttem a verdánkra (baba előtt még teljesen mások voltak az igényeim), mégsem tudja ezt.:(
Az én babakocsimba is csak addig tudom szembe fordítani a babót, amíg a bébikagylót rácsatlakoztathatom. Szerintem ez az egész sokkal kevésbé fontos, ha nem órákat tölt így a gyerek. Ráadásul az én csemetéim közül az egyik (akárcsak én) rosszul tűrte a menetiránynak háttal közlekedést, akár autósülés, akár babakocsi, akár kendő (ezért szoktam le nála a kendőről, majd nagyobbként használtuk a háton hordozást). Persze ez is lehet egy szempont, de a babakocsi-vásárlásnál ez szerintem a sokadik szempont.
Csak azt nem értem, hogy akkor a háti hordozás miben más, mivel akkor sem velem szemben van a gyerek, akkor sem látom az arcát és ő sem az enyémet amikor kommunikálunk?
Pajo, az a különbség, hogy a hátadon testközelben van a baba, bőrkontaktusban és ráadásul lát is téged. A kommunikációt nem csak verbálisan kell érteni itt.
Majd még írok később.
igen, igen, mégsem méterekre van a gyermeked…
Hát igen, a babakocsik jelentős része nem szembefordíthatós. Bár amióta ilyen hordozós fejű lettem (nincs babakocsink), sajnálom egy kicsit azokat a babákat, akiket egy néma anyuka naponta tol bele a világba (le az úttestre…). Úgy érzem, fáznak és magányosak ezek a babák. De van egy embertípus, aki a brit tudósok újabb remek eredménye olvastán rohan a Brendonba szembefordítós babakocsiért. Hordozzatok inkább, mert az létfontosságú!!! Nem csak praktikus, nem csak jótékony, egyszerű, élvezetes és divatos, hanem LÉTFONTOSSÁGÚ. — Én sem nagyon beszélgetek Julival, amikor teszek-veszek-hordozok, a háti hordozáskor meg egyenesen megfeledkezem róla, és azt hiszem, ez így természetes. Nem csak a szavak vagy a szemkontaktus a kommunikáció.
Köszi a válaszokat. Én hordozom BB babát, és nem kocsizunk, mert utál mindenhol a karunkat-hátunkat kivéve, de a cikkbeli indokok ilyen szemmel nem világosak, hiszen a szemkontaktus, verbális kommunikáció hiányáról szólnak előrebabkocsizás közben. Egyébként én is sokszor megfeledkezek BB-ről, miközben hordozom, belefeledkezem abba, amit éppen csinálok. Mostanában a tanulásba, sajnos.
Nekem az elsődleges szempont volt babakocsi vásárlásnál, hogy felém nézzen, mert a kölcsön előrenézős babakocsiban csak üvöltött a lányom. Most esernyőrecsukhatósat használok és utálom amikor szólnak, hogy a szemébe csúszott a sapka a gyereknek, vagy folyik az orra!!! Ez persze nem fordulhat elő, ha felém néz!
Sziasztok!
Nekem szintén fontos, h lássam gyermekem miközben babakocsiban van, ezért állítható karost vettünk. Amikor már másfél-két éves lesz igenis szüksége van arra, h lásson a világból még egy hosszabb séta alkalmával is, de ha úgy van kedve akkor engem/minket lásson.
A hordozó jó dolog, nagyobb gyermekem imádta és otthon is rajtam volt, mikor tettem-vettem,kifelé és befelé fordítva is. Kifelé még meg is tudtam neki mutatni, éppen mi van a kezemben.:) Most viszont látom, h nem lesz megoldható, mert a 8hetes babám hosszú és most 6kg-s,de a derekam nem igen bírja, hiába van rajta erősítő, meg támasz:(. Így marad a babakocsi amiben kényelmessebb neki aludni is, mint hordozóban. Amikor otthon dolgom van babakocsiban van mellettem (konyha) és úgy beszélek hozzá.
Szerintem is szülőtől függ, h milyen lesz a gyermek mentális fejlődése. A babakocsi nem akadálya a kommunikációnak.
Nekem meg olyan gyerekem van, aki már pici kora ( saccperkábé fél éves lehetett) óta őrjöngve ordított ha úgy tettem kendőbe vagy babakocsiba, hogy nem látott előre. Akkora benne a kíváncsiság (vagynemtudommi), hogy mindig mindent látnia kell. Azt hiszem ő attól zizzenne meg, ha ezt nem engedném neki. ;o)))
Hehe, kicsit viccesnek tartom már a babakocsis dolgot…
Én nem transzoprt okokból hordozok elsősorban, hanem a kontaktusért, és nem a kontaktus helyett tologatom a gyerekemet, hanem praktikussági okokból. Ettől függetlenül azért beszélgetek a gyerekemmel, de nem gondolom, hogy csendben ülve a kocsiban magányosnak érezné magát. Pontosan tudja, hogy ott vagyok, ehhez nem kell rá nézve dumálnom. Ennél azért több esze van.
Ja, és nem gondolom, hogy a gyereknek felém fordulva kellene töltenie az élete első pár évét, mert különben nagy baj lesz.
hümm.
látott már valaki átfordítható tolókaros tesókocsit?
Liv! Mennyire igazad van. Nem kell mindenből filozófiát csinálni
Sziasztok!
Nekünk olyan babakocsink van ami átfordithatós. Viszont amikor sportkocsiként kezdjük majd használni, szerintem nem fogom átforditani. Okok:
1. egymást rugdosnánk menetközben
2. szerintem igényli a gyerkőc, hogy lásson többet a világból
Nem azért lesz a gyerek antiszociális, mert előre néz a babakocsiban. Az együtt töltött idő, játék, beszélgetés a lényeg.
Liv: szerintem nézd meg a Bergon kocsikat. Azok átfordithatóak. Remélem a testvér kocsik is.
Sziasztok!
lehet, hogy hülye vagyok, de egy 18 hónapost és egy 2 hónapost hogyan hordozzak egyszerre? ha akicsi nálam van, a nagy is fel akarja magát vetetni…sportkocsiban pedig nekünk csak egyirányba tolhatós futotta, ráadásúl ez az egy féle fér be a csomagtartóba. akkor most rossz szülő vagyok? hozzáteszem, hogy a nagyobbik gyerek 8 hós kora óta megállás nélkül beszél, mert mi igenis versikéket szavalunk, énekelünk neki akkor is ha háttal van nekünk. aki séta közben nem szól a gyerekhez ha háttal van, az szemben sem igen fog, és otthon is valószinüleg a tv beszél vele…
Hahó Anyukák! Ébresztő!!!
Annak a szerencsétlen gyereknek nem az anyukával kell leélnie az életét, még akkor se’ ha Ti bármennyire is erre vágytok. A baba előbb utóbb felnő, és a nagyvilágban kell majd megtalálni a helyét. Abban a nagy és különös világban, amelyik a babakocsiból, meg a hordozóból KIFELÉ nyílik. Ami néha zajos, néha stresszes, de leginkább érdekes…
Ja, a napokban láttam egy “elhivatott” anyukát, BWCC-ben vitte a kb másfél éves gyermeket. Anyuka loholt, a gyerkőc aludt a hátán, a gyerek feje meg - mint egy hervadt virág - lifegett… Nekem fájt!
Csak annyit tennék hozzá, hátha még meglepek valakit ezzel az információval, hogy gyakorta láttam Angliában olyan gyerekeket, akiket a szüleik pórázzal(!) vezetnek az utcán. Ez a póráz (igazából hám) boltban kapható és most nagyon divatos lett - remélhetőleg ott marad a szokás elszigetelődve a szigetországban.
Szerintem a kutatóknak nem a babakocsikat kellett volna figyelniük…
Ez mekkora baromság…
Nóra: Nemcsak Angliában látni pórázon sétáltatott gyereket.
Én Németországban szembesültem vele - és azóta már itthon is láttam.
Rosszapuka, inkabb kellett volna a karjan cipelnie egy alvo gyereket? vagy esetleg egy igy elaludni nem tudo ordito gyereket?
a fejecskejet ilyenkor lehet rogizteni egy kendocskevel es akkor nem lifeg.
Crear, szerintem Rosszapuka arra gondolt, hogy talán babakocsiban, természetes alvó testhelyzetben, kényelmesebben aludna a gyermek. Ha már a természetességmániánál tartunk… Az én 1 éves kislányom igen jókat alszik babakocsiban, jó levegőn, ki/be takarhatom, közben kényelmesen nyugodtan leülhetek/fekhetek a fűbe olvasni. Egy könnyű babakocsival én bárhova eljutok, tömegközlekedek, lépcsőzők (segítséget is kérek néha, és az emberek boldogan segítenek). Ennek is megvan az előnye, nem csak a hordozásnak. Ne tessék már szélsőségesnek lenni. Igen, a könnyű babakocsiban kifele néz a babám, szereti, soha nem sír, nézelődik, érdekli a világ.
Igy ahogy olvastam a kommenteket a vége felé kicsit kezdett tényleg nevetségessé válni ez a babakocsi vacila.Szeintem a séta babakocsival a sétárol a nézegetésröl a világ megismeréséröl szoljon a babának.Én megállok és megmutatom a babámnak az elöttünk elhaladó kiskutyát,integetünk a boltosnéninek,legugolok hozzá és brümmögünk az elöttünk elhaladó teherautónak……folyamatosan kommunikálok vele,és ezt mind ugy hogy nem felém van fordulva a manó.Szerintem nem ettöl sérül egy gyerek,mert nem az anyukát látja babakocsizás közben hanem a világot…..
manki, lehet, hogy Te úgy gondolod, hogy fekvő helyzetben a babakocsiban a gyerek jobban alszik, de konkrétan az én lányom nem alszik a kocsiban, hanem üvölt. Átfordítható karú kocsink van, ha szemben van velem, akkor 20 percet esetleg elvan. Ellenkező irányban egy percig sincs el.
Nekem ezt elég sok idő volt, míg elfogadtam, mert a fiam imádott a babakocsiban aludni. Szegény lányommal kísérleteztem jódarabig, úgy látszik ezügyben nehéz volt a felfogásom.
Most már a hátamon alszik a lányom, ha úgy adódik. A fejét persze megtámasztom.
De nemigen foglalkozok a járókelők rosszaló véleményével mert én tudom, hogy ez jobb így mindkettőnknek.
Györgyi, a lánykádnak így jó, Ő így szereti, nincs is ezzel semmi baj. Tényleg. Bocsánat ha félreérthető voltam, nem vagyok hordozásellenes, sőt, én is cipelem néha kicsi lányom 9 kilóját
Az előző kommentem csak azért született, mert nem tudtam már szó nélkül hagyni a szélsőséges hozzászólásokat. Nem gondoltam, hogy az én kommentem a másik szélsőségnek tűnik majd 
Pont.
Mielőtt babakocsit vettem, olvastam ezt a cikket, és kicsit úgy voltam vele, hogy ez azért már sok, nem kell minden “régi” dolgot elutasítani, miért ne lehete egy sima sport babakocsi jó. Ennek megfelelően vettem egy esernyőre csukhatót mikor meljött az ideje(mélykocsit kaptunk), de a 8 hónapos Bálint csak sírt benne, minden séta kínszenvedés volt. Aztán szerzetem egy szembe tolhatót, és semmi nyökögés! Aztán arra is rájöttem, hogy nekem is sokkal jobb,jobban élvezem a sétákat, ha látom őt, ha megvan a szemkontaktus, vagy rámmosolyog.
Nem mondom, hogy ez a tuti, ez egy szubjektív élmény, csak szeretem volna megosztani Veletek.
Azon Nagy Britannia tudományos eredményeiről beszélünk, ahová tinilányok százai járnak ” bébiszittelni”? Érdekes gondolat. Mégis elgondolkodtatott a cikk. Milyen kocsit is használjak? Rákerestem a neten és csak borsos áron találtam két irányba tolható,esernyőre csukható babakocsit.Kénytelen voltam kompromisszumot kötni. Két kocsit használok. Az egyik egy nagy kocsi, melyben szembe van velem a Kislányom, a másik egy kicsi, melyben Ő is előre néz. A nagyot a mindennapi,kisvárosi körutakhoz, a kicsit, ha megyünk valahová(hisz a nagy nem fér be az autóba).Így talán mindkét “gond” letudva. A kétféle kocsi, a kétféle nézőponttal a változatosságot, míg a CSALÁD az állandóságot, biztonságot jelenti számára. (Ja és a két kocsi nem került annyiba, mint a fent említett.)A hordozó sajnos ki volt lőve, mivel csöpp Lánykám 4 hónaposan 68 cm, és 8 kg volt, amit nem bírt a derekam.
Teljesen egyetértek!
Én is elsősorban kendőzöm a most féléves kisfiammal. Amikor pár hetes korában már nem folyton aludt, akkor a néha kipróbált babakocsiban nagyon sokat sírt, úgyhogy ritkán “gyakoroltuk”. Néha azért mégis, mert aggódtam, hogy nem fogom tudni a nagyszülőkre bízni őt, ha vmiért muszáj, mert ők nem fogják felkötni. Érdekes módon télen kezdte el szívesen viselni Gergő a babakocsit, addigra ő is megnőtt, meg mindenféle meleggel körbe is kellett bugyolálni. A sikerre való tekintettel eccer nagymamára bíztam egy órára, amikor tuti biztos voltam benne, hoyg aludni fog. Ehelyett végigordította, mint utóbb kiderült. Utólag azonosítottam be, hogy noha mindig magunk felé fordítva toltuk/toljuk, az zavarta meg vszleg, hogy nem engem látott… Ez is érdekes tapasztalat volt, mert azt hittem, velük (apaági nagyszülőkkel) már elég jóban van.. De azért jó érzés ennyire fontosnak lenni
Sziasztok!
Lanyunkat 14 honapos koraig hordtam elol - 11 kg volt akkor. Porkorongkopasom ellenere semmi gondot nem okozott szamomra, bar a 3,5 h-t meghalado allando kendozest mar megereztem. Akkor jott oda hozzam egy masik kismama, hogy 7 kg felett haton kell hordozni - no, ez kimaradt. 3 honapos fiam mar 7 kg-nal tobb, kendozunk is, befele-kifele egyarant, hogyletetol fuggoen. Most van itt az ideje, hogy elsajatitsam a haton hordozas muveszetet…
Babakocsink atfordithato karu, a sportkocsi elore nez - nem is volt vele gond. Ui. a lenyeg ott vesz el, hogy minden babonak masra van szuksege s igenyeiket szuletesuk elott nem ismerhetjuk… Idokozben derul ki mire vevo a lurko s mi az, ami abszolut ellenallast kreal… Szerintem sem veszhet el a kommunikacio csak azert, mert elorefele nez a kicsi. Am ez szulofuggo. Legtobbszor sajnos MP3-t hallgato v. egymassal duruzsulo mamakat latok s a gyerek mar majd kiesik almaban a kocsibol - na, ezt legalabb megakadalyozza a biztonsagi ov, de azert megsem idealis. Aki elfogadja gyermeket es figyel a jelzeseire, ahogy az elotte szolok is, az latni-tudni fogja mi kell az o gyermekenek. Talan az egyik kimondottan elvezi, hogy elore nyitott a vilag, mig a masik, introvertaltabb egyertelmuen nem komalja…
Minden olyat elhiszek és vallok, ami a babának jó lehet, textilpelust használunk, hordozunk (apa is), sokáig szopizunk, lehetőleg a hozzátáplálásban is a baba kívánalmait próbáljuk követni. Szeretjük őt, vigyázunk rá, babusgatjuk, nagy családot szeretnénk, a gyerek(ek)re folyton figyelünk. DE! Anyukám ehhez képest hagyott minket sírni, katonásan hozzátáplált engem és a húgomat, 3 hónapos korunkig szopiztunk, aztán jött a tápszer, meg 5 hónaposan a sültkrumpli
És ehhez képest nagyon szeretjük egymást, folyton kommunikálunk, csacsogunk, összetartunk, olvasunk egymás gondolataiban. Anyukám nem hordozott, de megadta a legfontosabbat, a szeretetet, ölelgetést, simogatást, velünk volt ha sírtunk, ha nevettünk, nem is tudom, hogy meddig tolt babakocsiban minket. Most, hogy én lettem anyuka és a nagy sétákat, bevásárlásokat babakocsival intézzük, elgondolkodtam a cikken. DE! Erre azt mondom, hogy mindent lehet kutatni és egyet is értek, de nem ezeket múlik az anya-gyerek kapcsolat. Ebben a világban, ami amúgy is mű úgy, ahogy van, higgyük végre el, hogy nem ettől vagy attől leszünk jó anyák. Nem győzött meg s csak tanácsolni tudom minden mamaminak és más olvasóknak, hogy ez csak egy perc a gyereknevelés hosszú ösvényén, nem kell mindent elhinni. Ezzel csak azt érjük el, hogy begolyózunk. Hallgassunk az ösztöneinkre és szeressünk!
En biza kifele ultettem a babakocsiba a gyerekem es a hordozoba is kifele nezett mert ugy erzem kell neki az inger.Arra az 1-2 orara amit igy ult nem hinnem hogy kar erte volna, amugy 1 eves koratol jar es azota nem hasznalunk baabkocsit, reg el is adtam, most 1 eves es 8 honapos es gyonyoruen mondatokban, erthetoen beszel ,rovid meset elmond valamint verseket,mondokakat, ezert nem hinnem hogy karos volt szamara mert nem felem nezett anno 1 eve a babakocsibol vagy hordozokendobol.Barmikor rengeteget beszeltem vele mindegy hol voltunk, hogy ult, az autoba is vezetes kozben folyton beszelgetek vele, szoval a kommunikacio nem azon mulik hogy ul a gyerek a babakocsiban vagy hordozoban.Masodik gyerekemnel sincs eszem agaban sokat babakocsizni es hordozni, mert ahogy elindul jarni hagyom hogy a laban jojjon, ido van, turelem van.A kisfiam nem hianyolja se a hordozast, se a babakocsit, onnaloan, ritmusosan jar, nem ballagunk az utcan.Nekunk igy kenyelmes babakocsi es hordozo nelkul, nem kell egy plusz nagy valamit tologatni, csukosgatni, cipelni magunkkal.Kisfiam akar 2 orat is elgyalogol a varosba velem, vasarolni gond nelkul, minden erdekli es mindent meselek neki utkozben, folyton kommunikalunk.Nevetos, baratsagos gyerek, alig birom a bolcsibol elhozni ugy szereti a gyerekeket.A kommunikacio ugy gondolom a szulokon mulik hogy mennyit beszelnek a gyerekukhoz.Amugy egyetertek cocinellaval.
Sziasztok!
Azzal mi a helyzet, amikor az anyuka megveszi a Manduca hordozót és egy mei tait és boldogan hordozza a gyereket annak 6 hónapos (9 kilós) koráig majd pocrkorogn és gerincsérve lesz (nem ettől nyilván) és NEM hordozhatja tovább ha akarja sem ?!
Akkor az rossz anya, mert gonosz módon babakocsiba teszi a gyereket ?!
Ne általánositsunk már ennyire mert tőletek tényleg simán befordul egy átlaganyuka.
Ugyanitt eladó egy türkiz Manduca..
Coccinella, ennél jobban én se tudnám megfogalmazni! Minden anya-és baba párosnak meg kell találnia azt, ami nekik a legjobb, legkényemesebb, függetlenül mindenféle aktuális kutatástól, irányzattól. Az én babám újszülöttként imádta a kendőt, most 3 hónapos, és kábé ki akar ugrani belőle. Arra nyugszik meg, ha kifele nézve sétálunk vele, lefelé lógatós, “hasfájós” pózban.
Én féltem egy kicsit, amikor a mózesből (ahol engem látott) átkerült kislányom a sport részbe, ahol meg előre nézett. Az első utat lényegében mellette töltöttem, oldalról toltam a kocsit. Aztán rájöttem, hogy neki ez egyáltalán nem kell. Nézelődik, vagy játszik egy játékkal, de az esetek nagy részében boldogan nézi a világot, és látszik rajta, hogy élvezi. És attól még beszélek hozzá, hogy nem rám néz, és nem is mindig kocsival megyünk, váltogatom a hordozással.
Összefoglalva, egy kicsit túlzásnak érzem ezt a ne nézzen ki a világba a baba hozzáállást.
Ha a szülő-gyermek kapcsolatban biztonságos kötődés alakul ki, akkor a gyermek ki mer tekinteni a világba, időnként el is távolodik a szülőktől, mászva-totyogva, ahol éppen tart, hogy felfedezze az őt körülvevő világot, ami tele van olyan érdekes ingerekkel, amelyek nélkülözhetetlenek az idegrendszer fejlődéséhez. Ha bízik a szülőben, nem aggódik kifelé fordítva sem, mert tudja, hogy ha szüksége van rá, ott lesz, reagál a szükségleteire! 7-8 hónapos kortól nyugodtan lehet kifelé tolni, és előtte sem isten ellen való vétek, ha nincs más lehetőség.
A kommunikáció, a kapcsolat minősége azon múlik, mennyire érzékenyen reagálunk a baba jelzéseire, mennyire szeretjük őt, mennyi ölelést-testkontaktust kap egyébként, nem azon hogy néha berakjuk-e a babakocsiba vagy beszakadó derékkal hordozzuk 24/7-ben összeizzadva szerencsétlennel. Come on
Egy pszichológus-édesanya
Igaz nincs pszichológusi képzettségem, de az én véleményem és tapasztalatom, hogy NÉHA nem árt(hat)ha a pici előre nézeget. Tartósan a szülővel szembeni elhelyezkedést tartom jobbnak.
Persze ezer félék vagyunk és így van jól. :):):):)
Személyes tapasztalat:
3 hónapos koráig csak hordoztam Benőt, utána került először babakocsiba egy hosszabb séta alkalmával, békésen aludt benne. Ezután ha hosszú útra mentem vele kocsiztunk, mára kb fele fele arányba van kocsi és mei-tai. Itthon nap mint na csípőrekötve végezzük a házimunkát. Sokszor így tudom elaltatni. Én a sok hordozásnak tudom be, azt is, hogy a kocsiban is nyugodt marad, szinte sosem sír, simulékony, nyugodt baba!
A hordozás legfőbb előnyét én sokkal inkább az állandó testkontaktusban (így a kötődés kialakulásában) látom, mint a kommunikációban, hisz az bármely esetben (kocsi, kendő) megoldható.
Szólj hozzá: